Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Nagya Csaba: Előszó
ELŐSZÓ Vajon miféle műfaji megjelölést takarhat a levélnapló elnevezés? - kérdezheti e kötet olvasója. Levélformába bújtatott naplót-e, vagy inkább naplószerű levelezést? Legtöbbet idézett és leghitelesebbnek tekintett műve fogalmazásakor maga Bölöni György is e műfaji megjelöléssel illette későbbi felesége, Itóka leveleit („levélnapló”, illetve „naplószerű levél”), amelyeket rendre felhasznált Az igazi Ady írásakor. Itóka későbbi életrajzírói, Illés Ilona és Robotos Imre már „napló- jegyzetekről” beszélnek, amikor az írónőnek a Bécsi Magyar Újságban megjelent 1922-es emlékezéseit tették közzé. Bölöni és Itóka hagyatékának ismeretében ma már leszögezhetjük, hogy a házaspár egyik fele sem írt klasszikus értelemben vett naplót, dokumentumaik és kézirataik között csupán a több mint ezer darabot számláló levelezésük maradt fenn. Amikor úgy húsz évvel ezelőtt az 1934-ben született Az igazi Ady forrásai után kutattam, meglepődve tapasztaltam, hogy Bölöni mennyi információt merített Itóka két-három naponta írt leveleiből, illetve hogy mennyi minden hagyott ki barátnője 1906 és 1912 között papírra vetett beszámolóiból. Válogatását nyilvánvalóan az általa elfogadhatónak és kívánatosnak vélt Ady-kép kialakítása magyarázza, továbbá az a szándék, hogy minél kevesebbet áruljon el a költő és Itóka, valamint saját maga olykor viharos viszonyáról. E kötet szövegének válogatásakor tehát arra törekedtem, hogy Bölöni és Itóka korabeli beszámolóit torzításmentesen idézzem, vagyis megfelelő keretbe illesszem hármójuknak a párizsi és olykor a budapesti színtéren formálódó kapcsolatát, amelyet olykor konfliktusok is tarkítottak. Ady „sátán-fejedelem” mivolta ugyanis gyakorta okozott veszekedéseket a barátok és az Ady-Léda szerelemben szövetséges társak között. E perpatvarokat követően a felek nem ritkán hónapokig kerülték egymás, és sem szóban, sem írásban nem értinkeztek a bűnösnek és persze vétkesnek tartott baráttal. Válogatásomba igyekeztem felvenni olyan részleteket is, amelyek ugyan nem Ady életével kapcsolatosak, de jól illusztrálják a harmincas évei elején lévő két újságíró pályájának kacskaringóit, továbbá bemutatják törekvéseiket, érdeklődésük alakulását, valamint később világhírre szert tett barátaikat és ismerőseiket is. Nagy hangsúlyt fektettem például arra, hogy minél részletesebben mutassam be Itóka és Rodin kapcsolatát, Anatole France és Bráncusi közelében töltött hónapjait, továbbá ismeretségét Gauguin feleségével vagy Octave Mirbeau-val. Bölöni beszámolóiból is kiemeltem azokat a részleteket, amelyek az általa rendezett vidéki tárlatokról szólnak, ahol Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Rippl-Rónai József vagy éppen Tihanyi Lajos képeit állította ki.
