Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Nagya Csaba: Előszó
Bölöni és Itóka hatalmas tömegű levelezése számos datálatlan, boríték nélküli tételt tartalmaz. Ezek kronológiai rendjét megállapítani roppant nehéz feladat, amellyel Az igaz Ady írásakor Bölöninek is meg kellett küzdenie. Műve jó néhány rosszul datált idézetet tartalmaz, amelyek megfelelő dátummal történő ellátását magam is feladatomnak tekintettem, de be kell ismernem, hogy néhányuk pontos datálásával mégis adós maradtam. E levélnapló szövege értelemszerűen nem folyamatos, hiszen levelet csak az egymástól távollévő emberek váltanak egymással. A kronológiai rendbe illesztett szövegeket úgy helyeztem el, hogy a lapszélen kezdődők Bölöni sorait takarják, míg a behúzással közöltek Itókától származnak. E szövegek természetesen nem a teljes levelet tartalmazzák, csupán azoknak a kötet szempontjából fontosnak ítélt részleteit. A sajtó alá rendezés során betűhíven írtam át minden részletet, egyedül a központozást és a tulajdonneveket változtattam meg a mai helyesírásnak megfelelően. Az itt közzé tett levélrészletek a Petőfi Irodalmi Múzeumban találhatók, de néhányuk az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában is fellelhető. * A japánosan hangzó Itóka név viselője, Marchişius Otília a Szatmár vármegyei Homoródon született 1873. október 8-án, ahol az apja görög katolikus esperes volt. Alig múlt tizenhat éves, amikor férjhez ment a nála jóval idősebb Kozmutza Kornél postatitkárhoz, Bosznia-Hercegovina későbbi postaigazgatójához. Ez az első sorban emberbaráti érzelmekből született házasság azonban csakhamar félbeszakadt, és Itóka Bécsbe költözött, ahol mosónőként kezdett új életet. Mivel egy váratlan örökség jóvoltából némi pénzhez jutott, Münchenbe utazott, és beiratkozott a nagy hirű képzőművészeti akadémiára, ahol Hollósy Simon és Franz von Lenbach tanítványa lett. Festő ugyan nem vált belőle, de itt szerzett műértő és elemző készségét későbbi élete során gyakorta kamatoztatta. Ugyancsak az akadémiának köszönhette, hogy ösztöndíjat kapott a Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól, amelynek segítségével 1901-1902 között bejárhatta Kelet-Azsia nagy részét. Útjának állomásairól cikkeket küldött az Új Időknek, amelyek Ady figyelmét is felkeltették. Hazatérése után ugyan megkísérelte helyrehozni házasságát, de próbálkozásai kudarcot vallottak. Megállapodást kötött hát a Művészet és az Új Idők című folyóiratokkal, valamint a Budapesti Hírlappal, majd Párizsba utazott mint e lapok tudósítója. „1904-ben, miután egy ideig Drezdában éltem, Párizsba mentem. Itt ismerkedtem meg férjemmel, Bölöni Györggyel és általa Ady Endrével, akivel haláláig mély barátság kötött össze minket” — írja életrajzi feljegyzésében. Köztudott, hogy az Itóka név Ady leleménye. Ahogy az Adyból Yda álnevet formált, az Adélból pedig Lédát, Otilia nevét is ekkép fordította meg. És mivel 6
