Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
vous aussi! Oh, Madame.”33 És potyogtak kövér könnyei ráncos, bús arcára. Kacagtam, de meghatott. Beh kár, hogy te nem láthattad! Mondták, mindkettőjüknek régi vágya volt: egy gyermek örökbefogadása. Öregek, érzik, beszélte a jó Tortue a maga módja szerint, és nagyon szeretné, ha lenne valakije, aki haláluk után elemlegesse őket. Még Rodin is ilyenformát mondott. És volt valami a visszafejlődött agy gyermekes naivságából benne, mikor magyarázta nekem, hogy milyen igazán örül egy „új élet”- nek. Egy új emberkének, aki az ő nevét fogja viselni. Ha író lesz, mondta, ő fogja felőlem a legszebb könyvet írni. Ő fog legjobban megérteni. Neki már szabad is lesz mindent elmondani. Van egy fekete szekrényem, azt neki adom. Ott sok levelet őrzök. És beszélt még sok csacsiságot. Mondhatom, hülye egy kis banda voltunk. Még Tortue volt a legokosabb! Amíg mi így tárgyalgattunk, Bráncusi és egy angol família, akik szintén hivatalosak voltak, bámulták a márvány csudákat. Ezek után jó kedvvel ültünk a déjeuner-hez. Be is csíptünk egy kicsit. Tortue kitett magáért: egy cseppet sem ivott. Csak figyelmeskedett és kedveskedett körülöttünk. Elmenetel előtt az öreg még a fülembe súgta: „Boldog vagyok, ha így megbosszanthatom az embereket! Lesz világraszóló botrány! Minden országban felőlünk fognak beszélni! A vén szatír gyermeke! - fogják mondogatni. Ha-ha ha!!!” Pszt! - mondtam, még hiányzik valakinek a beleegyezése. Annak, kié vagyunk mi ketten. Rodin felhúzta a vállát és szinte mérgesen mondta: „Voyons, il sera pas si béte que 9a de dire non! quand on est ravi de pouvoir donner la peine de causer aux autres!”34 Erre úgy kacagott, mint a mi Ady Bandi Belzebubunk. Szilágysomlyó, január 20. Vasárnap Diósyék dolga bánt és nagyon bosszant. Hozzájuk semmi esetre el ne menj! Nagyon bánom, hogy velük elutazásom előtt olyan szíves voltam. Bandinak írok. Jó fiú, és szeretem, amiért téged szeret. Párizs, január 21. Ady Bandit várom itt, tudod. Petit bleu-t írt.35 Csúnya Bandi, nem jön! Nem várom tovább, fél egy is elmúlt. Haza megyek. Megírom neki, többet 33 Mennyire boldog vagyok, hogy gyermekünk lesz! Oh, Asszonyom, a kicsike épp úgy a mienk lesz, mint ön is! 34 Talán nem lesz olyan ostoba, hogy nemet mondjon! Amikor olyan nagyszerű, ha megszállhatunk másokat. 35 Ady jan. 21-én kelt levele: „Kedves Itóka, ha nem érzed magad nagyon rosszul, vándorolj le a Monceau-kávéházba. Vissza úgyis kocsin mégy. S szeretnék veled egy kicsit beszél19
