Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
nem várhatom kávéházban, mert ez igazán kimerít. Beteggé tesz. Ugye, édes, nem haragszol reám, ha többet nem találkozhatom Bandival? Nem lehet. Nekem már jobban kell kímélnem magamat minden fáradtságtól. Itt ülve még egyszer átgondoltam a Rodinékkal beszélteket. És éppen nem esik jól, hogy közönyös, talán bárgyú emberek megbosszantására szánja Rodin az én kincsemet, az én Gyurikámat. Nem akarom!!! Nem kell senkitől semmi! Világgá megyünk! Vagyunk mi is valakik. Lesz, kell, hogy legyen belőlünk is valami. Ugye te sem akarnád, hogy triviális kifejezésekkel illessék azt, ami nekünk a legdrágább? Majd elseje után, valamelyik nap elmegyek hozzájuk és megmagyarázom érthetően, hogy ilyenképpen nem kell semmi tőlük. Hinni akarom, ez csak egy bolondos ötlet volt az öregtől, és majd kimagyarázzuk, megértjük egymást. Most megyek haza. Bandi nem jött el! Szegény Belzebub nem szabadulhatott, talán lusta is volt. Esik az eső. Rossz egyedül. Párizs, január 22. Most adtam fel egy lev[elező] lapot. Azt mondja el: Bandi idejött a piszok kártyásboltba.36 A vén öszvér meghívta déjeuner-re. Vagyis Bandi mondta: megtiszteli táplálkozás céljából. Pompás volt, végre hétköznapon is emberrel együtt étkezni! De mindennél többet ér: felőled beszélhettem. Révész írta Bandinak: legfőbb vágyad Párizsba jönni. Nekem mondják! Bandi és Fiches-moi la paix37 elmentek a rue Taitbout-ba. Addig írhattam neked ezt a pár szót. Párizs, január 24. Most jöttem vissza a kis kávéházból. Most váltam el Banditól. Nagy bajok vannak. Csúnya, erős összezörrenések. Szegény Bandi ismét végleg szakítani akar. Nem hiszem azért mégsem. Csak gyilkolják, kínozzák ezek az értelem nélküli nagy veszekedések.38 Délben is feljött hozzám. Pénzre volt ni. Én esetleg már 10 és 10 1/2 között ott leszek, de sokat semmi esetre sem kések. Kezeidet csókolja Ady Endre”. (Lev. 195.) 36 Itóka ekkoriban Fischer József párizsi üzletében dolgozott, ahol képeslapokat árult. 37 „Hagyj békén” a vén öszvérnek nevezett Fischer gúnyneve. 38 A Diósi-ház feszültséggel teli légköréből, a már-már napi rendszerességgel kitörő háborúskodások elől Ady mind gyakrabban fordul Itókához, akiben magára maradottságában szövetségest keres. Bölöninek írjajan. 24-én: „Tudod, egypárnap óta szinte arra jutottam, hogy én fogok hazakérezkedni. Adél szörnyűén ideges, s az én idegeim is rosszak. Mostanában megtörténik, hogy három napig se nézek feléjük... Kora délután meglátogattam Fischemél Itókát. Lehet, hogy este együtt leszünk. De te ismersz, tudod, hogy megviselnek ez ilyen hurcák, s tudod, hogy nekem kell valaki mellettem, aki szamárságaimat, 20
