Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Bárdos László: Hasonlóról a hasonlónak? Adalékok Szép Ernő egy verstípusának értelmezéséhez
folytatódó jeladást és felfogást. Olyan kommunikációt, amely másról nem közöl semmit, amelynek eleve nincs referenciális funkciója. - Az európai költészet sokszor és sokféleképpen szólott már a test élményeiről: örömeiről és (talán még gyakrabban) szenvedéséről. Szép Ernő verse viszont a test eseménytelen eseményeit faggatja; a megszokott és természetes funkciókat, a testnek szóra sem érdemes, tehát jelöletlen és következménytelen érzékleteit és ingereit, amelyek kitöltik és tagolják örökös jelen idejét. Ennek az egész immanens, „bennható” jelzéstömegnek a költői fölfedése azonban csak egyik teljesítménye a költeménynek. A másik az - s persze ezek a rétegek egymást is meghatározzák -, hogy e tematika és motivika pontoskodó és formalizált, ezúttal valóban katalógusszerű exponálása és deskriptiv részletbősége ellenére a versbeszéd puszta dramaturgiai elve úgyszólván lehetetlenné teszi, újra meg újra visszabontja a célul kitűzött diszkurzív folyamatot. A modálisan mind nyugtalanabb kérdések: „hallod”, „ismered”, „érezted?” megidéznek ugyan egy hallgatót, egy beszélgetőtársat, ám éppen a legközösebb élményekről képtelenek szavát venni. Hiába hatnak ránk - föltehetőleg - egyformán testünk kicsiny, néha valamiért, valamelyest röstellnivaló eseményei, a beszélő, a kérdező magára marad a saját szavaival, a saját azonosító formuláival. Drámai jelentőségre tesz szert itt a költői megnevezésnek Szép Ernőnél oly sokszor tematizált játszmája: minél pontosabb, minél részletgazdagabb, minél autentikusabb, annál kevésbé egyeztethető, annál kevésbé osztható meg. Részben talán innen is eredhet e poéta mély melankóliája, azé a költőé, akinél kevesen vágytak szenvedélyesebben az ember és embertárs közötti megértésre, az élet tartalmain mint köztapasztalatokon való osztozásra. A nyelv többszörösen is úgy lepleződik le a Bizalmas című versben, mint megértés és megértetés akadálya. A járkálás, a hajkefélés, a levegővétel, az ujjropogtatás, az ajakkóstolás érzetéhez mindanyHasonlóról a hasonlónak? / 73
