Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bárdos László: Hasonlóról a hasonlónak? Adalékok Szép Ernő egy verstípusának értelmezéséhez

inkább e váratlan finálé szerkezeti következményére figyeljünk: bizony úgy hat ez a részlet, mintha új verset kezdene, vagy mintha maga külön költemény volna. Ez annyit jelent, hogy ha formálisan nem is, hatásában mindenképpen felszámolja... magát a verset mint esztétikai individuumot, mint integratív alkotófolyamatból kifejlődő egészet.

A Bizalmas is a Nyugatban jelelt meg 1923-ban, majd a Jó szó című kötet foglalta magába, 1928-ban.6 Szép Ernő a többi tárgyalt darabénál erősebben egységesíti a vers tematikus síkját. Kérdések zuhognak, amelyek egytől egyig az emberi személy testi, biológiai, fiziológiai önérzékelésére vonatkoznak:

„Hallod lépéseid ha sétálsz?”

„[...] s ha társaság közt ülvén Hasad megkordul, elrémülsz ugye S egyet köhintesz. [...]”

„Hűs és meleg szél sétál néma szádon Ki és be: a lélegzet. Életed.

Érzed? Hallod? hát azt hallod ha nyelsz?”

„Mondd, hát az ajkad ízét ismered?”

„Szemed megérzed néha hirtelen,

A két szemed, mikor húnyod s nyitod?

Érzed hogy él a két néző csiga?

Sejdíted ízetlen s érzékeny ízét?”

A kérdések fogalmi hatósugara a test tájait világítja be, de mintegy belülről: szokott működéseik reflexét, a belső térben megképződő és

6 Uo„ 213—214.

72 / Bárdos László