Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: A patikus létrája Szép Ernő színházkulturális emlékezete

ezt nehezen viseli a kritikai irodalom: „nagy kudarc után, a harmadik felvonás elején kezd hőzöngeni Jóvér Janinak meg Fábián laboránsnak aranyporos, arszláni pesti napjairól. Nem, ebben az előadásban e két utóbbi dialógusa második rész elejére, a patikus- néval való nagyjelenet elé kerül: Balogh Kálmán nem menekül a hazugságba, hanem az első perctől monolitikusán hazudik”.33

1995-ben Balogh Kálmánban semmilyen megértő közelítés nem talál szerethető embert, mert a játékhagyomány itt, 1995- ben el tud végre szakadni a „Balogh Kálmán vagyok, Szép Ernő voltam" anekdotától. Amíg ezt a formulát a költő bemutatkozásának tekintik, addig ezt az azonosító kijelentést nemcsak eltartják a Flaubert-i „je suis Mme Bovary” azonosulástól, de teljesen felejtik a tényt: harmadikként a színész is jelen van az előadás jelenidejében.

Novák Eszter Új Színházas szereposztása is megrázó: Kálmán itt először nem szépfiú, nem friss és pesties, hanem egy csúnya, botladozó és hazug lúzer, Magyar Attila megformálásában. S a pa- tikusné itt először látszik Takács Katival öregnek és butának.34 Novák Eszter 1995-ben a demokratikus Magyarország beszédmódját követve rendez: ez az első előadás, mely nem Szép Ernő elhallgatott élete, letagadott remekműve miatt hadakozik a szerzővel, hanem dramatikus alkotásként használja a szöveget.

Szép Ernő színházkulturális emlékezete a Patika 1972-es bemutatója után átalakul, az irodalomtörténeti kánont a színházi előadások hangos sikere érezhetően megérintette. Illés Endre ugyan elemzés nélkül, látványosan önértelmezően, de hát mégis Anyeginként láttatja Szép Ernőt. A cikk az ÉS-ben a dandyt, s nem

33 Szántó Judit, Szép jobb, Színház 1995/7., 12.

34 „Bármilyen tompult, ostoba asszony is a patikusné, szívszorító is, ahogy életében először megpróbál önmagába ásni, és képtelen egy csacska iskolai élménynél többet előkotorni. És nem vitás, hogy homályosan érzi, élete legnagyobb eseményét éli ezen az éjszakán: beszélget egy másik emberrel." Uo.

A patikus létrája / 155