Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: Pisti mint work-in-progress

Pisti mint work-in-progress

/

Jákfalvi Magdolna

„Mi nemcsak térben lakunk közel egymáshoz, hanem ízlésünk, humorunk, ritmusunk, eddigi életünk sok baja - öröme: rokon.”1

Örkény István 2012-ben volt százéves, ugyanabban az évben, amikor Várkonyi Zoltán. Fénykorukban mindketten a rendszer sztárjai voltak, „ők maguk a rendszer”,2 nagy filmek, nagy könyvek, legendás előadások elismert alkotói. Pár nap különbséggel születtek, pár háznyira laktak egymástól, pár hónap különbséggel haltak meg, és mindkettőjüknek ugyanaz volt az utolsó színházi munkája: a Pisti a vérzivatarban.

Ez a két, minden formájában közeli élet elindíthatja az elemzőt az államszocializmus alkotásszociológiájának megértése felé, de kiváló példát szolgáltat a dramatikus alkotások teátralizációjának

1 Örkény István levele Várkonyi Zoltánhoz, 1976. ápr. 3., OSZK SzT Fond 27, Várkonyi Zoltán iratai.

2 György Péter, Várkonyi Zoltán. Finom avantgarde, ideológiai konstrukciók = Várkonyi 100. Tanulmányok Várkonyi Zoltánról, szerk. Jákfalvi Magdolna, Balassi, Budapest, 2013,22.

Pisti mint work-in-progress / 157