Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Berkes Tamás: Örkény közép-európai rokonai

A groteszk novella azonban még nem egyperces. Ennek felfedezése Örkény legjelentősebb irodalmi újítása, amely kelet-európai környezetben is egyedülálló. (Ebben csak a lengyel Andrzej Bursa és a cseh Milos Macourek tekinthető távoli rokonának.) A rövid groteszk novellát és az egyperceseket ugyanis nem egyszerűen az oldalszám különíti el. Örkény felbontja és minimálisra szűkíti az epikus történetmondás műfaji hagyományát, mellőzi a cselekményszövő elbeszélést.

Vagy tizenkét éve tértem le az epikus próza útjáról - nyilatkozta 1970-ben mintegy lázadásként a magyarázat hegemóniája ellen. Elsősorban nem is mint író lázadtam fel a mindent kimondás, az aprólékos tájleírás, a tetőtől talpig való jellemábrázolás ellen, hanem mint olvasó.11

Az egypercesekben lévő események nem egy történetet mondanak el, ezért nem is önmagukat jelentik. Atöredékes prózai valóságanyag véleményt, tételes gondolatot, filozófiát hordoz. A záró poén pedig - eltérően a hagyományos csattanótól - többnyire képtelen, fintor- szerűen végletes: jelképesen megemeli, absztrahálja a gondolatot.12

Örkény színpadi művei közül a Tóték, valamint a Pisti a vérzivatarban sorolható fenntartások nélkül a hatvanas évek groteszk irányzatához. Mindkettő kiterjedt rokonsággal rendelkezik térségünk többi irodalmában. A Tóték jó példa rá, hogy az abszurd elemek jelenléte még nem meríti ki az abszurd dráma fogalmát. Ennek a groteszk műnek a felépítése hagyományos: a lineáris és egységes cselekmény középpontjában egyetlen drámai ellentét áll. A Pisti esetében már megjelenik az abszurd dráma összes formai kelléke: a szilánkokból építkező, mozaikszerű cselekmény kollektív

11 ÖRKÉNY,/, m., 101.

12 Lásd erről bővebben Berkes Tamás, Örkény groteszk pályafordulata = A magyar irodalom történetei III, szerk. Szegedy-Maszák Mihály - Veres András, Gondolat, Budapest, 2007, 564-572.

76 / Berkes Tamás