Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta

munkásfiatalokat, akik felhúzzák a szocializmus építményének, a béke- és egyéb táboroknak a falait. A termelő anya hol textilt állított elő, hol pedig leendő férfiakat.

A Lila tinta szereplői láthatóan tökéletesen tisztában vannak saját koruk nőideáljával és az ettől való eltérés veszélyességével. Bébi és Gallináné külső és belső tulajdonságainak érzékletes jellemzése, és a pozitív szereplők - Scharl Géza és a párttitkár, Balog Tóni - kábultsága, amellyel ezekhez a hangsúlyosan erotikus, tehát bűnös attribútumokhoz viszonyulnak, az ötvenes évek aszketikus etikájának megsértéseként volt értelmezhető. Gallináné ármánykodása ráadásul azt hivatott illusztrálni, hogy az ellenség nem rest visszaélni a szexualitás terén szerzett bőséges tapasztalatainak kihasználásával, Scharl és Balog tétovázása tehát az etikai szabályszegés mellett a forradalom győzelmét is veszélyeztette - amihez a hivatalos kritika szerint Örkény István is hozzájárult azzal, hogy nem tette világossá: a Bébihez és Gallinánéhoz hasonló asszonyok, legyenek bármilyen vonzóak, nem integrálhatók a szocialista társadalomba.

4. „Illegális szerelem”

A főhős (és a párttitkár) bizonytalansága, a Bébitől való elhatárolódás elmulasztása volt tehát az, ami a legnagyobb normasze- gésnek számított a Lila tintában, és ami a leginkább elválasztotta a művet az ötvenes évek irodalmának erkölcsi szabályrendszerétől. Az erotika a korszakban politikai problémaként j elentkezett: a szexualitás a háború előtti idők („a régi”) maradványaként, a legyőzött osztályok jelölőjeként funkcionált, míg a munka, a közösség építésének vágya („az új”) a forradalom kizárólagos privilégiuma lett. Örkény helyzetét az tette nehézzé, hogy szövegében nem érzékelhető

36 / Reichert Gábor