Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta
Fénylő haja előrehullott, s oly erős, kábító illatot lehelt, mint egy megbolygatott szénaboglya. Egyre jobban, egyre szomjasabban zokogott, s egyre növekvő erővel húzta magához a mérnököt, akin tompa kábultság vett erőt, feje zúgni kezdett, mint amikor belázasodik az ember, s forró testével a forró ágyban nyúlik el, és kusza összevisszasággá válik körülötte a világ...35 Bébi egyszerre kelti a férfit - éneke helyett jelen esetben „kábító illatával” - megbabonázó szirén és egy élősködő, a főhős vérét szívó pióca képzetét. A narrátor szóhasználata egyértelművé teszi, hogy a lány veszélyes a mérnökre („Rátapadt a vállára, belecsimpaszkodott a karjába, a tíz ujját, mint a szivornyákat, úgy belenyomta a húsába, hogy erőszakkal se fejthette volna le’’),36 aki viszont nem mutatkozik kellőképpen erélyesnek a csábítás elutasításában. Scharl a novella végén sem szakít a lánnyal, inkább megpróbálja őt meggyőzni az új világrend felsőbbrendűségéről, de ez a kísérlet sem kecsegtet túl nagy reményekkel (hiszen Bébi nem úgy fest, mint akinek túl nagy kedve lenne kivenni a részét a gyárban folyó munkából). Bébi és Gallináné „veszélyességét" nemcsak a megvesztegető vonzerejükre tett elbeszélői utalások igyekeznek alátámasztani, hanem azok a kitételek is, amelyek egyértelműsítik a két nő ideológiai elmaradottságát, sőt ellenségességét - ezek elsősorban a Bébi szépséggel párosuló butaságát fegyverként felhasználó Gallináné megnyilvánulásain keresztül mutatkoznak meg, az asszony ugyanis szinte az összes, a deklasszálódott arisztokráciáról a korban forgalomban lévő sztereotípiának megfelel. Férje gazdagságát lekicsinylőén emlegeti, vagyis nem elég, hogy S 5 Örkény, Lila tinta, 410. 36 Uo. „Egészséges erotika” / 33
