Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta

a háború előtt kivételezett helyzetben volt, de utólag ezt le is tagadná - a szöveg tanúsága szerint Bébi többször figyelmeztette anyját a csúsztatásra:

(N)yolcvanöt szövőnő nem műhely, hanem gyár, amire viszont azzal lehet visszavágni, hogy hej.de jóljött az agyár, amíg ötszobás villa járt vele a Gellérthegyen, meg autó meg három cselédség és tengerparti nyaralás Itáliában...37

Ennek megfelelően Gallináné már-már komikusán sznob (ennek jele az is, hogy magázza a lányát), és természetesen Bébi minden eddigi kérőjéről rossz véleménnyel van. Egy korábbi vőjelölt visszalépését klasszikus antiszemita „érveléssel" igyekszik bagatellizálni: „Ne bánkódjon érte, Bébi. Hát nem kiderült róla, hogy zsidó?”38 A partit természetesen Gallináné hiúsította meg, mint ahogy egy másik kérő, az árulkodó nevű Las Gallen Rudolf esetében is, akiről egy félmondatban megtudjuk, a Horthy- korszakban huszártiszt volt, a fordulat óta azonban múzeumi őrként kénytelen tevékenykedni.

Kamarás István értelmezése szerint Gallináné tisztában van lánya vonzerejével és az ebből adódó hatalommal, Bébit éppen ezért saját tulajdonaként, érvényesülésének egyetlen eszközeként kezeli.39 A novella bonyodalmát előidéző névtelen levél is Bébi testi adottságainak - ezúttal éppen azok hiányának - eszközként való felhasználására utal. A rosszindulatú Gallináné úgy próbálja Scharlt eltéríteni házassági szándékától, hogy az egyetlen olyan, a szexualitással kapcsolatos témát veti fel, amely nem számított tabunak a korszak közbeszédében. Levelében azt állítja, Bébinek „olyan betegsége van, hogy sem nem élvezheti a férfival való

37 I/O., 388.

38 I/O.

39 Kamarás István, Örkény István: Lila tinta = „Térkép, repedésekkel", 71.

34 / Reichert Gábor