Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta

Bébi tehát valójában nem is szép, inkább csak „jó nő", akiben normális esetben csak a felszínes viszonyt kereső férfiak lelhetnek örömöt. A továbbiakban megtudjuk, hogy Scharlt - aki szegről- végről rokonságban is áll Gallináékkal, vagyis vonzalma még inkább természetellenes - megbabonázzák Bébi „duzzatag bájai", amelyeket még mindig „förszt klasszis”, de már leszálló ágban lévő édesanyja irigyel tőle: „féltékenyen vizsgálta csóré lábszárát, s a blúz selyme alatt mocorgó, omlatag melleit".32

Bébi „a legyőzött osztály asszonyát" jeleníti meg a történetben, a figura nem számít egyedülállónak a szocialista realizmus irodalmában. Mihail Heller egy magyarul 1994-ben megjelent tanulmányában foglalkozik a szépségével csábító, éppen ezért veszélyes burzsoá nő klasszikus, a szovjet regényekben rendszeresen visszatérő toposzával.33 Megállapítása szerint az arisztokrata nő mindig a „végzet asszonyaként" tűnik fel ezekben a művekben, az öntudatos főhős azonban ellen kell hogy álljon a csábításnak, hiszen előbb-utóbb tudatosodnia kell benne, hogyha idegen osztály tagja a partnere, az „szervezetlen” kapcsolathoz vezet, ennek pedig beláthatatlanok lehetnek a következményei. A választásnak tehát a szocialista realista műben (is) „az osztályszempontú, forradalmi-proletár célszerűségen kell alapulnia”,34 hiába csábítja a főhőst „a legyőzött osztály asszonya”. Az ösztönös vonzódás motívuma a Lila tintában is tetten érhető. Amikor Bébi beismeri Scharlnak, hogy egész életük hazugságokra épült, és egy színpadias gesztussal a mérnökbe kapaszkodik, az elbeszélő a férfit érő érzéki hatások sorolásával folytatja a jelenetet:

32 Uo„ 386.

33 Mihail Heller, A legyőzött osztály asszonya - a győztesek zsákmánya, ford. Király Zsuzsa, Café Babel 1994/1., 155-158.

34 Uo„ 157.

32 / Reichert Gábor