Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: Pisti mint work-in-progress

hetőnek írja a „síber, bolsi, katonaszökevény, hazaáruló. És zsidó" főneveket, a kortárs írott recepció mégsem vág(hat) bele egy feldolgozó-elemző munkába. A színházi paradigma nem megkerülhető értelmezői hatására egy példát hozok: az 1992-es Mácsai Pál-féle rendezés Pistije Dörner György lett. A színháztörténész számára világos, hogy ez a színészválasztás éppúgy értelmezői pozíciót kínál, mint Kiss Ferenc szerepeltetése Németh Antal utolsó Nemzeti Színházas rendezéseiben a német megszállás előtti hónapokban. A színházi előadások hordozzák a trauma kimondása helyett a megmutatás technikáját, a jeleneteket követő mikroelemzések komparatisztikája továbbra is alakítja a munkát.

4. A dokumentumok helye a színházi történelemben

Hans-Thies Lehmann úgy fogalmaz, hogy bár „az esztétikai szféra politikai jellegének problémája a művészeteket általában érinti, így tehát a színház minden alkotásformáját is, a kapcsolat a poszt- dramatikus esztétika és a színház esetleges politikai dimenziója között válik különösen sűrűvé.”23 A work-in-progress dramaturgia felkínálja a szcenografikus és a metaforikus rendezés lehetőségét is, de a történelmi folyamatokról szóló jelenetek ritmusa, vagyis a fabula óhatatlanul a brechti színház elkötelezettsége felé tereli a színpadi alkotásokat. A Pisti a vérzivatarban bemutatói ezzel néznek szembe, hiszen a Pistiben rejlő stációdramaturgia24 a történelem mint folyamat és mint jelenidő párhuzamos bemutatását teszi lehetővé. Az Örkény-dráma irodalma vitathatatlanul a XIX. századi nagy magyar klasszikusok sorába emeli a Pistit, a színházi hagyomány (és a szövegkiadás) azonban mást

23 Hans-Thies Lehmann, A posztdramatikus színház, ford. Berecz Zsuzsa - Kricsfalusi Beatrix - Schein Gábor, Balassi, Budapest, 2009,217-218.

24 Bécsy Tamás, Az én-világa drámája = Bécsy Tamás, „E kor nekünk szülőnk és megölőnk". Az önismeret kérdései Örkény István drámáiban, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984,125.

170 / Jákfalvi Magdolna