Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Szirák Péter: Átbillenni, megmaradni Esemény és ismétlődés Örkény István életművében
Füreden), vagy - az átiratok esetében - „előzékszövegeik", felidézett kliséik (vagyis szubtextusaik, hipogrammáik és paragrammáik) találékony transzformációinak köszönhetik (pl. A tizenharmadik ének, Információ). Örkénynél az egyik uralkodó elbeszélésszervezési eljárás a nem természetesnek, a valószerűtlennek vagy különösnek magától értetődőként való feltüntetése, ami szorosan összefügg az Örkény-féle iróniával, műveinek jellegzetes groteszk hatásával. A szakmabeliek, a művelt olvasók gyakran hozzák szóba Örkénynek az úgynevezett prózafordulat íróira kifejtett hatását. A gyakori Örkény-átiratok jelzik a népszerű elődhöz való vonzódást, mindazonáltal szívesen olvasnék kortárs magyar írótól olyan műhelyvallomás-esszét is, amelyben diskurzív módon tenne tanúságot a sokat emlegetett Örkény-hatás mibenlétéről. Az is igaz lehet, hogy ez a hatás nem egyszer ott mutatkozik, ahol nem szokás feltételezni azt. Például kísérletképpen felvetem, hogy Kertész Imre Sorstalanságában a főhős-elbeszélő „hangjának” megalkotásában lehet valami rokonság azzal, ahogyan Örkény regény- és novellaszereplőit kimunkálta. Vagy ahogy a külső-belső jellemzés híján ezeket a szereplőket, illetve cselekvéseik motivációit homályban hagyta, illetőleg ahogy - vélhetően Kafkától inspirációt nyerve - a nem természetestől, a különöstől, a bizarrtól elvonta az elbeszélői reflexiót. Lényegében ekként járt el a hatvanas évek második felében és a hetvenes években írott kisprózái alkotásaiban Hajnóczy Péter is, legalábbis erről tanúskodnak a Jézus menyasszonya (1981) rövidtörténetei (A mkaszolás, Három, A kecske, Ösztönző elem, A latin betűk, Alkalmi munka, Nyikoláj a handzsárral stb.) és az 1982-ben megjelent, posztumusz gyűjteményes kötet Hátrahagyott írások című ciklusának nem egy darabja (Szenesek, Roráté). A belső fókuszálás és az explicit elbeszélői „beavatkozás” elhagyása, a láthatóra redukált, többnyire személytelen narráció, mint az Örkényre olyany- nyira jellemző elbeszélésszervezési mód még akár Bodor Ádám 16 / Szirák Péter
