Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: Pisti mint work-in-progress

hiszen Pisti csak „nem értette a történelem hívó szavát." S az erre adott válaszok, a további elemzések mind az Örkényi dráma hitelességét, vagyis a világ abszurditását és így Örkény realizmusát igazolják Berend T. Ivántól Földes Annáig. Földes Anna Örkény színházi munkáit összeíró műve14 programadó érvsor egy olyan groteszk forma mellett, mely csakis a valóságot igazolja. A hiteles, az érvényes állandó jelzőként kíséri Örkényt ebben a gyűjteményben, mely a marxista irodalomtudomány realizmusfogalmával szembesíti és így védi meg Örkény életművét: „a társadalmi élet felszíne mögött kavargó gondokból és gondolatokból’’15 építkező tragédia Madáchhoz méltó. A recepciótörténet legfőképp ezt az autoritás-technikát használja Örkény drámájának megmentésére, akkor is, ha a Tragédia és a Pisti közötti akár dramaturgiailag, akár poétikailag erős megfelelés nehezen bizonyítható, miként erre Szirák Péter felhívta a figyelmet.16 Örkény a work-in-prog- ress dramaturgiai technikájával a dokumentumdráma műfaja felé indul el, Várkonyi pedig a dokumentumszínház formáját keresi, s a hetvenes évek végi magyarországi professzionális nézők mindezt inkább a XIX. századi dramatikus hagyományhoz tudták kötni, mintsem a kortárs európai jelenhez. Várkonyi Örkénnyel létrehozott alkotása közösségi státuszát tekintve inkább Handke és a német színházi felelősségvállalás elkötelezettségét mutatja, mintsem Madách egyéni poétikai etikáját. Ez a work-in-progress olyan dramaturgiai műfajjá vált, mely a közösségi felelősségvállalásra emlékeztető dokumentumszínház technikáit használja a neoavantgárd erőszakos bátorságát vegyítve a poszt-brechti színház pedagógiai koncepciójával. S 2016-ból látványos, hogy a pártállami, bonyolult kultúrideológiai működés mennyire

14 Földes Anna, Örkény a színpadon, Palatinus, Budapest, 2006.

15 Uo., 139.

16 Szirák, I. m., 290.

164 / Jákfalvi Magdolna