Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: Pisti mint work-in-progress

kizökken, amikor a rendszert végül is fenntartó legjobbak képesek tíz éven át kitartóan küzdeni egy teljesen más regiszterben való megszólalás lehetőségéért,

A Pisti nem a Vígbe való, mentegeti is Örkény a döntését a Tótékat 1967-ben a Tháliában Latinovitscsal fergeteges sikerre vivő Kazimir Károly előtt.17 De Latinovits (és Radnóti Zsuzsa dramaturg) miatt mégis a Vígbe viszi a Pistit. Ezalatt a tíz év alatt, míg a bemutatóra készülnek, Latinovits-Pisti meghal, Sulyok Mária-Rizi nyugdíjba megy, átalakul a Víg teljes színészcsapata, ellenben Várkonyi főrendezőből igazgatóvá lép elő. Várkonyi és Örkény mindketten közelítenek a hatvanhoz a Pisti-projekt elején, s egy igazi bulvárszínházi tradícióban,18 működő házban megpróbálnak teljesen más formát működtetni.

A work-in-progress fázisait nem saját tíz évének eseménytörténetén követem, azt az életműkiadásban megtehetjük. Az Örkény- Várkonyi alkotás hatástörténetén vizsgálom, milyen elemek és miként hagyományozódtak. Négy, a játéktörténetben jól követhető fázist elemzek, melyek a folyamatos játszás módszerével tartják a közbeszédben a művet. A Pisti tizenegy bemutatójából kiemelek négy domináns megoldást, hogy a műfaj, a work-in progress-jelleg- zetességeit definiáljam.

1. A narrátor dramatikus státusza: Gobbi Hilda

Várkonyi Rizit eredetileg Sulyok Máriával játszatta volna, az ő nyugdíjazása után Gobbi Hildát szerződtette, az igazi „nehézsúlyú realistát’’.19 Gobbi Várkonyi fiatalkori barátja, a Németh

17 Örkény,/, m., 585-586

18 A Vígszínház műsorpolitikájáról írt 1967-es ügynökjelentés egyértelműen fogalmaz: „Nyíltan polgári színházat csinál, magas színvonalon. Nem is volna baj ez, ha szembe lehetne állítani vele egy ugyanilyen magas színvonalú proletárszínházat, népszínházát.” A rivaldafény árnyékában, I. m., 94.

19 György Péter, Uo.

Pisti mint work-in-progress / 165