Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata

sében is, mint például „Fagyottlábú”, a borzalmas mártírium és értelmetlen kín, ami a második világháború egyik legsúlyosabb hozadéka, megszerzett tudása volt (s amit, hadd ugorjak egyet, Nádas Péter, aki 25 évesen az 55 éves Örkényt faggatja majd, bámulatosan megírta - részben a Párhuzamos történetek végén, részben a Szirénének ben, az úgynevezett Fervega-epizódban -, a bakák szenvedéstörténetét), ha teljesen más eredetű és más következményei is vannak, párhuzamos a zsidóság szenvedéstörténetével. S hogy Örkényt ezt a probléma milyen komolyan foglalkoztatta, azt talán az experimentális dokumentumdráma-szerkezetű 1973-as a Holtak hallgatása is bizonyítja, azt, hogy ennek a mind mai napig hazánkban közös értelmezést, konszenzust nélkülöző epizódnak - ha már a beszéd jóval nyíltabb is róla, mint a hetvenes években - mennyire centrális szerepet tulajdonított. Épp a Fagyottlábú mondja tíz oldallal az idézett fülmonológ előtt egy testre, mely a padlón hever: "Az csak egy zsidó. Egy halott zsidó.” Ennyi, nem több, ami ebből a problematikából a darabba szűrődik.

Meglepő, hogy a Nádassal készült interjúban, aki az ilyesfajta kérdések tisztázatlanságáról kérdezi, időről időre (finoman, udvariasan, szellemesen, de) milyen kitérő válaszokra kényszerül Örkény. „Mit tehet az író, azon kívül, hogy ír? Egyáltalán, kell-e még valamit tennie?" - kérdezi Nádas. Örkény: „Amint látja, néha nyilatkoznia is kell. Ezt, ha megteszi, rosszul teszi: már az is elég fáradalom, kockázat, ha az ember ír. Mindennel, amit ezen kívül tesz, csak bajokat zúdít a fejére. Pláne, ha ilyen kérdéseket kap.... Ez a szó: Auschwitz’, lefújja a falakról könyveimet és mindazt, amit jelentenek...” De a riporter makacskodik: „...érzése szerint mit tett eddig, mint író, a kérdések tisztázásának érdekében?” Örkény: „...ha prózánk vagy drámánk összképét nézzük, abból éppoly kevéssé tudunk képet alkotni valóságos sorsunkról és igaz mivoltunkról, mint amilyen nehéz egy csiszolt brilliánsról vissza118 / Forgách András