Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata

szerelmes-darab, sikerdarabnak íródott), voltaképpen szerelmet vall neki, miközben a jegesen okos, élesszemű, magát mindenha­tónak képzelő Csongrádit is kijátssza.De most inkább rögtön a darab végére ugranék, ahol „deus ex Patakiként” átlényegül az íróvá, aki majd, évek múltán, ezekről a tragikus eseményekről az utókornak beszámol. A mű főszereplője ő, afféle tréfamester, a háború minde­nese és túlélője, a commedia dell’arték ragyogó, rögtönzésre kész alakja, akit - mivel úgy tűnik, a mű belső logikája tragikus kime­netelen kívül mást nem nyújthatott volna, ám ezt az író beállí­tottsága mégsem engedte meg - a végén, csodálatos megme­nekülése után, egy epilógus elmondására használ föl a szerző. Kilépve ezzel magából a műből, a saját korukban kimondhatatlan, elemezhetetlen, feldolgozhatatlan problémák formává lényegülnek át ilyeténképpen, a kimondhatatlanság lesz a forma (ez Örkény egyik alapvető problémája, amit egy Nádas Péterrel 1967-ben készült interjúban Nádas idéz az írótól: hogy a kimondatlanság és elemzet- lenség maga a probléma, s amire végül, a saját máshol elmondott problémafelvetésére, amely itt kérdéssé változik, milyen jellemző, az író megintcsak kitérően válaszol). Pataki kilépése a darabból lezár egy a műfajon (és a történet logikáján) belül megoldhatat­lannak tűnő szituációt. Távirati stílusban mondom: a darab volta­képpeni felvetéseit az író nem oldja meg a befejezéssel, hanem a törést ábrázolja, a történések és tudás közötti törést, a kognitív disszonanciát, ami, ilyeténképpen, dramaturgiai módszerré változik. Felidézek egy híres példát, az őrnagy első mondatát a rőtekből, amit Tóték félrehallanak. A regényváltozatból idézek: Tény, hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt, mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszá­laira rakódott volna. Ez azonban nem mentség, mert ha fakón is, elég érthetően beszélt. Örkény: Visszhang vagy forrás? / 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom