Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata
Mégpedig ezt mondta:- Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya! Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték - kivétel nélkül mind a hárman! - a következőképpen értették:- Csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája! Döbbenten álltak. A legdöbbentebben Tót, aki - minthogy más választása nem volt - rögtön visszatartotta a lélegzetét. Ez a félrehallás, ami majd többször megismétlődik, a kognitív disszonanciának csodálatos megjelenítése, amely később íróilag igen gyümölcsöző lesz, mert nem szorul magyarázatra, evidens, megfellebbezhetetlen (maguk a mondatok is hibátlanok, nem csupán a félrehallás ábrázolása), ugyanakkor skizofrén törést tartalmaz. Egy egész nemzet hall félre itt egy mondatot. Hogy Örkény mindig az egész nemzetre gondol, az számos idézetemből világos lesz. S ha az „egész nemzetre" gondol, akkor az „egész nemzet” nevében megszólaló szereplők státusa különlegessé válik. Nézzük csak! „Ez nem háború, hanem állapot.” - mondja Pataki Hódinak, a Voronyezsben, Örkényien aforizmatikus tömörséggel, amikor Hódi naivan arról beszél, ’42 januárjában, hogy őszre hazamennek, és vége lesz. De Pataki nem egyedül képviseli itt a szerzőt, itt van Oravecz zászlós is, aki a műben, bizonyos értelemben, a katarzist és a tragikumot jeleníti meg. Egyrészt megrendítő fül-monológjában, amely egyértelműen a szerző saját közvetlen élményének színdarabba fogalmazása, s ezért is érdekes, másrészt szintén Örkényien tömör, aforizmatikus megjegyzésével, az időről, valamint ama vígjátéki félreértés-szituáció révén, amikor a magát orosz parasztnak álcázó Pataki azt hiszi, hogy Oravecz felismerte, pedig Oravecz csupán a saját egzisztenciális tudását, önnön „nemzeti” karakterét ismerte fel Pataki szemeiben (hallatsszon ez bármilyen paradoxnak is, hogy egy orosz 114 / Forgách András
