Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bertha Zoltán: Menyegző és Tengerparti lakodalom Nagy László és Szilágyi Domokos

lútummal érintkező értékállítás döntően a szakrális méltóság és határtalan teljességigény (mint eszményi törekvés) szoborszerű mozdulatlanságának, illetve az alantas vágytobzódás elszabadulásának morális összemérhetetlenségében vetül ki. Értékeszmény és értékromlás-értékrontás apokaliptikus ütközésének drámai közegében és légkörében. A rítus, a szertartás, a misztérium ima- ginációjának kimerevítő téridői végtelenségében. A statikus ren- díthetetlenségbe zárul ilyképpen a tragikus-hősies eszményóvó akarat, az értékszembesítő örök emberi küzdelem.19 S eme mélyreható folklorizmusból táplálkozó egyetemes szenzibilitás vagy szenzibilis egyetemesség számára, „mint a bartóki zenében, a modern törekvések adják a távlatot, a rendező normatív elveket, a népiség pedig az ősi forróságot, s a minden emberben közös emlékezetet."20 A Menyegző „az ellentétes világtendenciák ütközését egyetemes létdrámaként érzékelteti"; így tehát az „értékhiányos valóság és valósághiányos érték, eszmény és valóság, idill és tragikum, szakrális és profán, pátosz és irónia kettősségeiből épül fel Nagy László legtökéletesebb hosszú éneke, mint a paradoxális értékszerkezet modellje.”21 „Nagy László egy egész világért perel, s mert magában hordja ezt a világot, kénytelen küzdeni a megro- hasztására törő romlás ellen”; a polaritás ezért „kiélezett, egyszersmind mélyen ambivalens is, hiszen egy boldogságvonzású ünnep közegében örvénylik itt a romlás."22

2010; Uö., Kutyák a babakocsiban, Felsőmagyarország, Miskolc, 2015.

19 „Múltból jövőbe hidal az elszántság, az évezredeken át megújuló szándék.” Széles Klára, Nagy László himnusza = Uö.,A létté vált hiány, Felsőmagyarország, Miskolc, 1995,27.

20 Czine Mihály, Magyar irodalom a huszadik században, Kortárs, Budapest, 2001,158.

21 Ködöböcz Gábor, Nagy László költői világképe hosszú énekei alapján, különös tekintettel a Menyegzőre = Uö., Értékvilág és formarend, Felsőmagyarország, Miskolc, 2003, 136,137.

22 Kiss Ferenc, Menyegző = Uű., írások Nagy Lászlóról, Püski, Budapest, 1993, 88, 89. - Lásd még főként Vasy Géza, Nagy László-tanulmányok, Mikszáth, Veszprém, 1993; Uö., Nagy László, Balassi, Budapest, 1995; Uö., Nagy László, Elektra, Budapest, 1999; Tüskés Tibor, Nagy László, Szépirodalmi, Budapest, 1983; Tolcsvai Nagy Gábor, Nagy László, Kalligram, Pozsony, 1998; „lnkamáció ezüstben Tanulmányok Nagy Lászlóról, szerk. Tasi József, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996.

Menyegző és Tengerparti lakodalom / 75