Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bertha Zoltán: Menyegző és Tengerparti lakodalom Nagy László és Szilágyi Domokos

A Tengerparti lakodalom hátteréhez és áthallásos konnotációihoz mindezek a jelentéstartományok (kultikus-rituális hangulati- ságukkal, archaikus-folklorisztikus modalitásukkal, a dikciót magasztossá emelő előadásformájukkal) elevenen hozzátartoznak - s a vers szöveg-mögötteséből élénken át is tetszenek, sejlenek. Már maga a cím olyan explicit vagy amplifikált intertextusnak23 tekint­hető, amely a Nagy László-műre való emlékeztetésen keresztül azonnal természetiség és emberiét, kozmosz és antropologikumpri- mordiális lényegösszefüggéseit láttatja. A Gérard Genette-i kategó­riák24 szerinti szövegtranszcendenciának és transztextualitásnak így több (para-, meta- és architextuális) rétege is mozgásba lendül, s érvényesül a hypertextuális vonatkozás, amely által a szuverén Szilágyi-poéma valóban nem kommentárként viszonyul hypo- textusához, a Menyegzőhöz, hanem mint bizonyos analóg műfaji képződmény, szemantikai motívumtranszformációkat, jelentés- és képzethasonlóságokat működtető témavariáció, amelyben a mozgal­mas és expresszív lakodalomleírásnak - például a csujjogatás indu­latszavaiban és az azok sodró lendületében megnyilvánuló - explicit szövegközisége a sors- és emberiséglátomás implicit sugallatössze­tettségével töltekezik. A Menyegző az autentikus emberi fenomén alapprincípiumát méltóság és méltatlanság folytonos szembenállásában, harcában úgy modellálja, hogy a „két emberi csillag" - a „fenség", az „örökös láng” „márványlap-arcér’-űvé kristályosodott, szoborrá feszülő-ön- tődő hiposztázisa - számára a tenger abszolút értékhorizont és ide­álképzet, a végtelen teljesség, a mindenség hívása és igézete. „Igazi násznagyaként mintegy a statua-létminőség eszményövezete, csillagfényköre, kozmikus glóriája. A küldetés aureólája és önerő­sítő igazsága. A Tengerparti lakodalomban ehhez képest a tenger elsősorban a személyiség erkölcsi őselvén túli, az emberi faj egészét közvetlen kozmikus-biológiai értelemben is meghatározó arkhé, 23 Lásd Laurent Jenny kategóriáit: A forma stratégiája, Helikon 1996/1-2., 23-50. 24 Gérard Genette, Transztextualitás, Helikon 1996/1-2., 82-90. 76 / Bertha Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom