Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pataky Adrienn: Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében

- szem motívumrendszere, s a bárány is elbőgi magát (ahelyett, hogy bégetne). A könnyek gyönggyé fagytak, ami nemcsak alaki hasonlóság (a leeső könnycsepp formájából gyöngy válik), hanem hangzásbeli is: a könny - gyöngy egymás asszonánc rímpárjai.

Az alliterációk nemcsak a B betűknél jelennek meg, s gyakoriak a paronomázia vagy figura etimologica alakzatok is: a vizek világgá vándorolnak - virággá lépik és a szagtalan-szigorú-szép liliom szöveghelyeken is visszatérnek. Utóbbi kiegészítő sor, amely zárójeles közbeékelés a (tél) című szonettben, nem a versből kiszólásért vagy a versegység megszakításának okáért van jelen, inkább az akusztikai hatás támogatásáért és az antropomorfként ábrázolt nőalak (?) minél pontosabb körülhatárolásaképp szerepel.

A tél bezárkózásként, az emberi élet egyes periódusainak zárásaképp és az alkotás csúcsaként is felfogható, ám Szilágyinál az évszakok folyamatos egymásba fonódása mint a természet körforgása, az öröklét jelképe jelenik meg. Szilágyi ennek érzékeltetésére keretes szerkezetet hoz létre azáltal, hogy a (négy szonett) első versmondatát megismétli, ugyanez lesz az utolsó szonett zárósora is, emiatt folyamatosan egymásba olvashatóvá, ciklikussá válik a vers (épp úgy, mint a Vivaldi-mű a tempó felől): „Megjöttél kicsike. De meg ám." Az első sorban a megérkezés egy várva várt örömhír, amely könnyel, mosollyal, cirógatással - azaz a taktilis észlelésre gyakorolt, szándékolt hatással történik, a „kicsike" megszólítás, és e tapintásra vonatkozó érintkezés által nyilvánvalóvá válik, hogy a megszólított megszemélyesített: teste van, amely tapintható, simogatható, ám mind a megszólító, mind a megszólított kiléte ismeretlen. A nyitó sor a becézés által ugyanakkor személyes, intim viszonyba helyezi magát a megszólítottal, de ez a személyesség nem bomlik ki pontosabban behatárolt viszonnyá sem az első, sem a többi szonettben.43

43 A „Kitalálta a halált"-sorhoz lásd Juhász Ferenc: A titokderengés hajnala („nem tudja Isten mit csinál, minek csinálta az egészet, / ha kitalálta a halált mért e rohadt bolygó-enyészet") A kicsikém kifejezés pedig megjelenik Szilágyi Két idilliében is (Őszi idill, Tavaszi idill, 1968) ekképp: „Jöjj ki a rétre, Chloé", s így zárul a második egy pentameter

Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakanak tükrében / 169