Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pataky Adrienn: Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében

Az első Szilágyi-szonett elején még kevéssé érvényesülnek a hang-effektusok, inkább a vizualitás dominál. A vers kezdetekor nem tudjuk, hogy a természet csendjét megtörő sírás báránytól vagy csecsemőtől származik-e, csak azt érzékeljük, hogy a natúra csendes növényvilágához hozzárendelődött lakója: az ember/állat is. Az utolsó versszak már tele van zenével, a természet a zárótercinára telítődött az élőlények hangjával: a költöző madarakéval, akik a tavasz első hírnökei: gólyák és fecskék. Az alkonyat, azaz a naplemente során „Lassan kékre sül az ég” - bár elsőre annak tűnhet, ez nem oximoron, itt ugyanis nem a kék színre, hanem inkább a vöröses, nyers hússzínre kell gondolnunk (a kékre sütés a véresre sütéshez hasonlót jelent a gasztronómiai szaknyelvben). Mivel tehát itt a piros egy árnyalata kerül megidézésre, nem minősül ismétlésnek a második kvartina első sorában, az „ég kék" kijelentés, más színre utal, talán épp ezért kap magyarázatot is (mintha az előző ellenében rászorulna): kék, azaz „mint a szeme valakinek”. A szem elsősorban szoláris jelkép, a kék szem pedig egyszerre metaforizálja a hideg és a meleg színeket, mindemellett a kék a végtelenség szimbóluma, a tenger és víz színe is - a víz mindegyik versben szerepet kap, összekapcsolódva a sírás motívumával.

Az ég az első szonettben a rózsaszínes, mellbimbó-barna alkonyaiból bomlik ki, így jutunk el a második szonetthez, amelyben a sárga vagy arany és a fekete dominál, majd az ősz és a tél következik, ami, a valóság tükrözőjeként, a szonettekben is színtelenebb, fénytelenebb lesz. Az őszben még jelen van a vörös vagy a barna, hiszen ez a bor, a rózsa, a nap és a szerelem színe, de már halványodik, fehér (havas) lesz: „szelíd, ami havas lesz, / szín születik, hal a reny. az uioíso versszaKDan, a teroen peaig mar csati a jener es

sorral: „[...] Bársonyos est születik, / bíborban születik, minekünk, kicsikém - no, babusgasd / hercegi, szép csecsemőnk. —M.

170 / Pataky Adrienn