Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Boka László: Metafora, jelkép, devalváció?
életében. Költőzsenijének egyéni szótára a költői és értelmiségi léthelyzetekre egzisztencialista élményanyaggal vagy nyelvi-ontológiai játékossággal adott felejthetetlen és felejthetetlenül tragikus válaszokat. Sikeres szókölcsönző - mondhatnánk, hiszen ő így határozta meg önmaga költői helyét az emberek között, s korát megelőzően nyelvi zsonglőr is, a magyar (és erdélyi magyar) líra legjobb hagyományainak megújítója, intertextuali- tás adekvát alkalmazója.13 Egy technicizált, manipulált városi lét gondolati asszociációkban tobzódó költészetét vetítette rá egy elsősorban érzelmi töltetű lírai hagyományra, s teremtett ezáltal is a maga számára új poétikát. Miközben a magyarság tragikus sorsdeterminizmusát is maga-emésztő belső kényszerrel boncolgatta. Ma mégsem ez utóbbira emlékszünk leginkább, hanem „sziszegő szuronyú szobrok"-ra, meg arra, hogy „minden fájást muszáj megfájnom", s ezáltal is a „Van út, - kiút nincsen!” fájó egyéni létparadoxo- nára, amikor Sziszről vagy sziszül beszélünk. Első költői szakasza az értelem, a ráció - vagy még inkább, ahogyan Láng Gusztáv nevezte -, az „elnémított kételyek” időszaka még. Később erőteljesebbé a tragikus-ironikus látószög válik a maga szuggesztív formaalkotó energiáival. Ahogyan az őt megelőző nemzedékből a már említett Székely János írta: Szilágyi Domokos „újból érvénybe helyezte mindazt, ami már elavult”, de „csúfondárosan, fintorogva, mosolyogva”, s ennek a Szilágyira érvényes ironikus gesztusnak az eredménye „kimagaslóan érdekes, korszerű és jó, a költészet öniróniája".14 Később már erősbödő, mindenen átütő kételyek jellemzik poé- zisét (a hatvanas évek derekától értékpozícióinak megrendülése is egyértelmű) - ezért is lehetetlen nem újraolvasni e költői 13 Áprily és Dsida nemes érzelmessége nem idegen tőle, de meghaladja azok nagyszerű formakultúráját is, s egyezzenek bár a formaelemek akár szó szerint is, a Bartalis Jánosra emlékeztető szabadvers közvetlen erdélyi örökösének sem nevezhető. 14 Vö. Székely János, Egérút, Igaz Szó 1975/4., 352-353. 16 / Boka László