Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Boka László: Metafora, jelkép, devalváció?
corpust, hiszen mai tudásunk értelmében a Balogh Ferenc néven beszervezett ügynökként merőben más fényben beszélhetünk személyes tragédiájáról, akárcsak az iróniával is illetett társadalmi felelősségről. A szakmai recepció dokumentálható többsége egyfajta poétikai törést az oeuvre egészében a Felezőidő15 környékén érzékel. Formai, szerkezeti váltást mindenekelőtt - melyre Szilágyi Zsófia Júlia is figyelmeztetett már16 - amelyet visszalépésként és következetes poétikai programként egyaránt olvashatunk. Az irodalomtörténeti recepció egyöntetűen és elfogadólag kezeli azt is, hogy ezt követően csak a szerelmes versekben érezni mintegy egzisztenciális szükségletként is a nyugalmat legalább pillanatokra megadó, azt motiváló ragaszkodást, a másik könyörgését, a menedék lehetőségét, mint az elemi nyugtalanság ideig-óráig elcsendesítő helyét. Az 1970-es évek elején a diszharmónia - nem csak egyén és világ, de az emberi lét eszményi tartalmaitól, az ember tulajdon eszméitől elidegenedett emberiség és az általa kreált társadalom közti diszharmónia - hangjai aztán végletesen felerősödnek. Később a nyíltan számvetés-típusú versek is megszületnek, s a recepció összevetéseiben is folyamatosan érezhetővé válik a József Attila-i sorspárhuzam: determinizmus, elutasítások, fájdalmak, társadalmi elfogadatlanság, kirekesztettség, a szerelmi harmónia hiánya, tragikus, erőszakos halál stb... Persze ahogy az elődnél sem, úgy Szilágyinál sem igaz, hogy nincs játék, ne lenne derű, s hiányozna az idill. Ritkábban ugyan, de van. Ahogyan a balekség is megjelenik a maga félig ironikus, félig tragikus hangoltságú, de kétséget kizáróan erős jegyével! És persze ugyanekkor, ugyanitt lehetne a szakmai recepciós viszonyokra visszapillantva is a „balekség díját megnyerő” költészetről beszélnünk. Szűkebb hazájában ő, akárcsak az egyén 15 Vö. Szilagyi Domokos, Felezőidő, (Criterion, Bukarest, 1974. 16 Vö. Szilagyi Zsófia Júlia, Szilágyi Domokos három „új" verse, Forrás 2010/11., 83-97. Metafora,jelkép, devalváció? / 17
