Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Pataky Adrienn: Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében
Szilágyinál a tavasz vontatott, cirógatva, kérlelgetve érkezik, Vivaldi Tavaszával ellentétben, amely ujjongó madárdallal robban be, s az eső utáni frissesség, szellő, édes suttogás hozza, ami - zajos vidámság, életöröm - jellemző az E-dúrra.41 Szilágyinál lassan melegszik az idő, lassan törli le könnyét a „kicsike”, így itt az első tizenegy sor Vivaldi művéhez képest lassabb hatást kelt (ez alól kivételt képez a hatodik sor: „vizek világgá vándorolnak, mint a szerelem"), de az utolsó versszak itt is gyors: a fecskék szopránjával zárul, amely rögtön polifonikussá válik az erre kontrázó gólyák által: „Fecskék szopránja - nyitni-nyitni / Féllábas, kontrázó gólyák. / Nyakuk íve, mint a gordonkáé” - a hangutánzó nyitni kék idéződik itt fel (s Szabó Lőrinc tavaszi gyerekverse, a Nyitnikék), s azáltal, hogy ez a szókapcsolat a magas hangrendű I-É-ket szerepelteti, egy magasabb hangra asszociálhatunk itt (a Vivaldi-zenében egy magasabb hangfekvésű, szapora ritmusú rész szerepel), erre kontráznak, felelnek a gólyák kecsesebben, mélyebben. Másrészt ez a részlet az alaki hasonlóságra mutat rá az állat és a hangszer íve, nyaka között, s ezzel együtt arra, hogy a hangszernek is „teste” van, s értelmezhető, leírható a korporális metaforika tükrében. Továbbá szembehelyezhető egymással a két, hasonló alakú, hangot kiadni képes entitás lényegiségük és keletkezésük felől, hiszen az egyik a természet szülötte (gólya), a másik pedig mesterséges, ember alkotta tárgy, amely direkt módon hang kiadására, zenélésre készült (gordonka). A madárra utalás kétszer jelenik meg az olasz szonettekben, konkrét madárfaj azonban nincs mindig megnevezve (csak Augei, AugeUetti formában szerepel, a Nyár szonettben viszont ott a Cucco - ’kakukk’ és a Tortorella - ’gerle’), a fecskék a Rónai Mihály András által készített magyar 41 „Noisy shouts of joy, laughing pleasure and not yet complete, full delight lies in E Major.” Lásd Christian Schubart Ideen zu einer Aesthetik der Tonkunst (1806) című művének leírásaiban. Ennek egy kivonata érhető itt el Rita Steblin fordításában (History of Key Characteristics in the 18th and Early 19th Centuries, UMI Research Press, 1983): http://www.wmich.edu/mus-theo/courses/keys.html 166 / Pataky Adrienn
