Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Boka László: Metafora, jelkép, devalváció?

menseiben 2006 után a végső etikai relativizmus feloldhatatlan kajánságát ünnepelték, nem a költő maradandó arcát keresték, pedig - hogy ismét Cs. Gyímesit idézzem -, Szilágyi a „versbeli arc”-ot tekintette egyedül igaznak (mert örök, hiteles és bármikor megszólítható forrás), s amit monográfiája képelméletében Cs. Gyímesi Dsida Jenő ismert versével, Sírfeliratával is példázott, ellentételezett: „felejtsd el arcom romló földi mását."

Más kérdés, amint jómagam 2007 környékén is hangsúlyoztam,10 hogy az egykori szinkrón szerepkánon érdemei és érték- tételezései is megváltoztak azóta: az elutasított közéletiség látszólagos szereptelenségbe burkolódzó s most fájóan leleplezett anomáliái mindenképpen befolyásolni képesek majd maguknak a műveknek a jövőbeli olvasatszintjeit. Attól tartok, ez ma sincs egyelőre másként.11 A magyar irodalmi hagyomány olvasói meghatározottságait ugyanis éppoly hiba lenne mellékesnek tekinteni, mint ahogyan abszolutizálták korábban a szerzői intenciókból vagy ideológiai kontextusból levezethető műértelmezéseket. Az irodalmi és irodalmon kívüli szempontok elhatárolása, vagyis az értékelés természetrajzának aktuális meghatározhatósága mégsem magától értetődő feladat. Fontosabb talán ennél is, hogy a közvélemény tematizálásá- nak fókuszába került korábbi magánéleti, életvezetési tények után - beleértve az öngyilkosság kérdését is -, az ügynök-múlt alapvetően torpantotta meg, fogta vissza véleményem szerint a Magyarországon az 1960-as évek közepétől az ezredfordulóig még szerencsésen táguló, szakmai, irodalomtörténeti recepciós folyamatokat. Az ideológiai értékelvekhez képest korábban

10 Vö. Boka László, Szerepek és zavarok, Korunk 2007/4., 14-25., illetve http://korunk. org/?q=node/8513

11 Gyakorló egyetemi előadóként évről évre azt kell tapasztalnom, hogy a diákok - akiknek alig van fogalmuk e történelmi korszak diktatórikus módszereiről, a zsarnokság működésmechanizmusairól, annak fojtó levegőjéről - eleve nem történeti (és még kevéssé kisebbségtörténeti) szempontokból értelmezik a verseket és a költői corpust magát. Tanulmányaik kezdetén leginkább csak kuriózumként figyelnek fel egyes alkotói arcvonásokra, s valóban a szerzőt övező metatextusokra fogékonyak leginkább.

14 / Boka László