Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

A Szilágyi-recepció nem tulajdonít jelentőséget a költőre tett Aranyhatásnak, jóllehet már egy 1959-es Hervayhoz írt levélben együtt ír Bartókról és Aranyról, így pontosítva Hervayt: „Bartók a magyar népdalról beszél, Arany a magyar nemzeti vers-idomról, tehát a nép- költészet talaján kinőtt műköltészetről és József Attila úgyszintén. [...] a vers gondolatritmusa, a részek összefüggése megfelel a külvilág összefüggéseinek [...], ez igaz tartalmilag. Hogy ez milyen nyelvi formában jelentkezik, az már a nyelv ügye. A magyar hangsúlyos ritmust a nyelv jellege határozza meg. És, természetesen, a vers fölépítésében nagy szerepe van a - nyelvben kikristályosodott - nemzeti gondolkodásmódnak.”8 Szilágyi a Kortársunk, Arany János esszében összegzi a maga Arany-tapasztalatát, azt, hogy 1) Arany legnagyobb élménye a nyelv volt, és ő a magyar nyelv legnagyobb mestere, 2) Arany nem direkt programban, hanem a nyelv kreatív teremtése által formálta meg a nemzeti szellemet, 3) a „sánta múzsa" ihlette művek éppúgy teljes jogú részei nemzeti költészeti hagyományunknak, mint a pátoszosak.

A hatvanas évek első felében olyan művek jelzik Arany és a 19. századi nemzeti költészet elementáris élményének a földolgozását, mint a Mese a vadászó királyfiról (1963) és a Bájzengzet- koszorú (1961-64).

A Mese ugyan Odobescu-átköltés, ám pazarul sokféle nemzeti költészeti hagyományt fölhasznál: népballadákat, virágénekeket; veretes, zengő nyelve, verselése tizenkilencedik századi, páros rímű felező tizenkettesei tagadhatatlanul a Toldiéi: „Hallgatott a tündér, napok teltek ismét, / egyiket a másra csak hogy agyonüssék”, a verses mese szüzséjében talán még a Rózsa és Ibolya tündérmeséje is átderenghetett. Nagy László 1957-es Deres majális kötete is ekkortájt lesz elemi élménye, a Havon delelő szivárvány verse8 Szilágyi Domokos levele Hervay Gizellának, Kvár, 59. nov. 26. = Kényszerleszállás. Szilágyi Domokos emlékezete, vál., szerk. Pécsi Györgyi, Budapest, Nap, 2005,28-29.

120 / Pécsi Györgyi