Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

lésének a rokonságára is ráismerhetünk, de Bartók Kolindáját is kihallhatjuk a „szól a madár, szóval fölfeleli" fordulatból. Szilágyi Domokos a Mesá..t eredetileg nem gyerekeknek szánta, az Igaz Szónak küldte el, de Székely lános nem közli, mondanivalóját elvontnak és apolitikusnak minősíti, gondolati magvát közhelyesnek, illetve a népi-balladai stílromantika elhibázott darabjának tartja. Méliuszhoz írott levelében azonban Szilágyi Domokos tudatosnak nevezi a választott formát és nyelvet:

Ami engem megütött, az a „népi-balladai stílromantika”, amit tudatosan csináltam, bár nem stílromantikai szándékkal, csupán meg akartam fürdőzni egy kicsit édes anyanyelvemen, félig-meddig igazolandó ama sejtésemet, hogy a vers a nyelv legtömörebb, legigazibb és igazabb, legkristályosabb és legjellegzetesebb megnyilvánulási formája, hitem szerint egy nyelv szellemét legjobban megsejteni verseiből lehet.9

Szilágyi szintén ekkortájt, a hatvanas évek első felében írta 19. századi mintákra a Bájzengzet-koszorú című eposzparódiáját. A paródia első részének architextusa Petőfi A helység kalapácsa műve, a második részt pedig főként Arany János inspirálta nyelvében, stílusában, szövegköziségében. A Bájzengzet-koszorú a hivatalos, léhűtő költőt és a körötte nyüzsgő megélhetési sisere- hadat szedi ízeire, a Szilágyi-mű főhőse pedig - életbeli modellje valószínűleg Szemlér Ferenc - nem más, mint akire szintén Arany korát kutakodva talált rá, a Honderű egyik beszédes nevű költőcskéje, Bájligethy Armand.

9 Szilágyi Domokos Méliusz Józsefnek = Visszavont remény, szerk., jegyzetek, utószó, Ágoston Vilmos, Budapest, Szépirodalmi, 1990,50.

Korszerűbb versnyelv és forma felé / 121