Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

hagyománnyal találkozott (első két kötete: Álom a repülőtéren - 1962; Szerelmek táncai - 1965), majd - Bartók által ösztönzötten is - meghökkentő váratlansággal és gazdagsággal szélesíti ki a magyar irodalmi hagyomány fogalmát és a hagyomány fel- használásának a módját: gyökereit nagyon sokfelé ereszti, szinte a teljes magyar és az európai költészeti hagyományba (ennek lesznek pazar példatárai a Garabonciás és az Emeletek avagy a láz enciklopédiája kötetek).

Látszólag szervetlen kitérő a költő pályáján az Arany lánosról írt kismonográfiának nevezett esszéje (1968). Jóllehet, ha intenzíven 1965-66 körül mélyedt is el a korban, Arany költészete költészeti anyanyelve volt. Gimnazista korában például, bár Petőfit is nagyon szerette, elérte, hogy az önképzőkör ne Petőfit, hanem Aranyt válassza névadójának.7 Természetesen a református papcsalád eleve a nemzeti klasszikusok felé terelgette a figyelmét, ez illett bele a református klérus értékrendjébe, amit megerősített - a családban domináns anya által számon tartott - Shakespeare- fordító Szász Károllyal való rokonsági, leszármazottsági tudat. Az Arany-szerelem azonban később sem múlt el.

7 1954. november 27-i levelében írja: „Megalakult az iskolában az »Arany János« irodalmi kör, amelynek én lettem az elnöke. Az Arany János névért nehéz csatát kellett vívnom az ellenzékkel, mindenáron Petőfit akarták. Ecseteltem ennek sablonosságát, kiemeltem Arany haladó tevékenységét, gyönyörű nyelvezetét, megróttam az ifjúságot, amiért annyira dicsőítik Petőfit Arany rovására - és a többi.” = Szilágyi Domokos családi levelezése, összeáll., elő- és utószó, jegyzet, Szilágyi Kálmán, Szatmárnémeti, 2010, 30.

Korszerűbb versnyelv és forma felé / 119