Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

Szilágyi 1964-ben írja meg a Bartók Amerikában című kollázsversének első változatát, melyben a bartóki zene hangszerelését versstruktúrában is újrateremti (ellenpontozás, disszonancia, motívumok variatív ismétlése, kóda stb.), és úgy épít be folklór elemeket, mintha csak illusztrálni akarná Bartók megállapítását, hogyan lehet és érdemes a zeneszerzőnek - és általában a művésznek - viszonyulnia a hagyományhoz. Ismeretes, a parasztzene fel- használásának Bartók három módját különböztette meg.

Először is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül, vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglaljuk. (...) a parasztzene hatásának másfajta megnyilvánulási módja ez: a zeneszerző nem használ fel valódi parasztdallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen parasztdal- lam-imitációt. (...) Végezetül [ha] sem parasztdallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéből ugyanaz a levegő árad, mint a parasztzenéből. Azt lehet mondani ilyenkor: a zeneszerző megtanulta a parasztok zenei nyelvét és rendelkezik vele oly tökéletes mértékben, amilyen tökéletes mértékben egy költő rendelkezik az anyanyelvével. Vagyis: zenei anyanyelvévé lett ez a paraszti zenei kifejezési mód: oly szabadon használhatja és használja is, akárcsak a költő anyanyelvét.5 [Kiemelés az eredetiben.]

Erre a háromféle felhasználási módra szemléletes példát találunk a Bartók Amerikában című versben: a táncszót és a Marinka, Margitka, valamint a Basa Pesta balladáját az említett módokon, előbb változtatás nélkül, majd imitálva idézi meg, s végül, tökéletesen elsajátítva a hagyományt, verséből „ugyanaz a levegő

5 Bartók Béla, Budapesti előadás = Uö., Magyar népdal, Budapest, Magvető, 1981,35-41.

Korszerűbb versnyelv és forma felé / 117