Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

zordon bércnek*13)."15 A fenti esetben eldönthetetlen, hogyan gondolkodik a nyelv emlékezete: vajon Petőfi foglalta mondatba „a már létező nemzeti lelkületet", vagy éppen ellenkezőleg, a vers teremtette meg a magyarnak mondott érzületet. Annyi bizonyos: „Mondattal lesz a valóság". Előzményként a szöveg szétíródását, szakadások és törések rendszertelen ismétlődését tanulmányozó A próza iszkolá- sa említhető, mely a Bevezetés a szépirodalomba nyitott szövegterébe azért illeszthető be, mivel a magyar prózanyelvnek az egyik hiányzó hagyományát képviseli.

A kritika megütközve fogadta az író kései kísérleteit. A kifogások elsősorban a kihívóan lebomló műformát érintették, de minősítésként előkerült Esterházy írásmódjával kapcsolatban, hogy értelmetlen. A magam részéről a meg nem értés egyik okát abban keresném, hogy bizonyos kérdések, amelyek az író nyelvszemléletéhez szorosan kapcsolódnak s mélyen gyökereznek az európai gondolkodásban, nincsenek jelen a maguk jelentőségének megfelelően a kortárs magyar irodalmi köztudatban. Vagy nem ismerhetők fel, mivel a köz- vélekedéstől alighanem gyökeresen eltér mindaz, amit Esterházy - mondhatni posztmodern felfedezőként - nyelv és emlékezet viszonyáról gondolt.16

Az emlékezet mibenléte, a személyes, a családi és a közösségi emlékezet összetett alakzata a kezdetektől foglalkoztatta.17 Mindvégig

15 Egyszerű történet..., 15.

16 Gondolkodás, emlékezet és nyelv a modern irodalomban (Alföld, 2017/11, 52-68) című tanulmányomban vázoltam fel e három fogalom főbb elméleti összefüggéseit. Az író látásmódja ebben a tekintetben is egyedülállónak számít.

17 A szöveg elbeszélője az író tulajdonnevével azonos történelmi család sarja: beleszületett egy örökségbe, ugyanakkor önmaga nyelvi megalkotására vállalkozik. Az egyik kísértő kérdése ennek az egyszerre személyes és személytelen viszonynak a természetére vonatkozik. Mennyiben a teremtménye, s milyen mértékben az alakítója a család történetéhez kapcsolódó hagyománynak. E kérdésre nem utolsósorban az emlékezet feletti hatalom megszerzésének a függvényében adható válasz: „Nellyke a Monarchia egyik legpatinásabb családjának sarja, fölmenői sok bajt és bosszúságot okoztak Magyarországnak, olykor kart karba öltve az én fölmenőimmel. Nekem minden családtörténet. Nellyke maga is hasonlított a Monarchiához, amennyiben különböző, egymásnak ellentmondó részekből volt összerakva." Ha- hn-Hahn grófnő pillantása, 10. Az Egyszerű történetben, aki saját emlékezetének el- beszélőjeként ént mond a regényben, a szöveg nyelvi megalkotottságát ellenőrizve harmadik személyben kezd el beszélni önmagáról mint nyelv által teremtett személyről.

98 / Dobos István