Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás
azt hangsúlyozta, hogy az emlékező alkotótársa a nyelv. Az emlékezetben már mindig ott munkál a nyelv, amely maga is emlékezik, hiszen létezésmódjától elválaszthatatlan a múló idő. Esterházy arra figyelmeztet, hogy egy igekötő felcserélése akár egy adott történelmi esemény értelmének a teljes megváltozását eredményezheti: értékelő távlat függvénye, hogy 1945 az ország lakossága számára/e/szaba- dulás vagy megszabadulás volt. Ernst Fuchs, aki Heideggerből kiindulva talán még mesterénél is határozottabban állítja előtérbe a nyelv fogalmát, joggal sugalmazza azt, hogy az maga a lét megvilágítása. Gadamer értelmezésében: „A nyelv, amelyen a valóság »megszólal«, tehát amelyen, és amellyel végbemegy az egzisztenciára irányuló reflexió, történésének valamennyi korszakában végigkíséri az egzisztenciát. [...] „A nyelvben rejlik a döntés arról, hogy jelenvaló létként mi áll számunkra nyitva, annak lehetőségeként, ami lehet belőlünk, ha mint emberek megszólíthatok akarunk maradni."18 A gondolkodó emlékezet nyelvének a fogalmi körülhatárolásához Hölderlin Mnémosyné című himnuszának első három sorára utalhatok: „Ein Zeichen sind wir, deutungslos / Schmerzlos sind wir, und haben fast / Die Sprache in der Fremde verloren." Szó szerinti fordításban: „Jel/jelzés vagyunk, értelmezés nélkül / fájdalom nélkül vagyunk és majdnem / elveszítettük a nyelvet az idegenben." A görög Mné- moszüné szó egy titanisz neve, ő az ég és a föld leánya, s mint Zeusz arája a kilenc múzsa anyja. Költés (Dichten) és gondolkodás (Denken) az emlékezetből (Gedächtnis) sarjad, amelyet a német nyelv közvetlenül rokonit a gondolattal (Gedanken). A vers azt sugallja, hogy a költészet egy majdnem elfelejtett állapotra, érzékelésmódra és beállítottságra emlékeztet. Az ember valamikor rendelkezett azzal a látás- és gondolkodásmóddal, amely felismertette vele a nyelvbe zárt emlékezet egyszerre feltárulkozó és elrejtőző természetét. Esterházy az irodalom létmódjának az időbeliségét szem előtt tartva mindig élő nyelven szólaltatja meg újra az elmúlt életvilághoz 18 Gadamer, Hermeneutika és historizmus = Igazság és módszer, 360. A gondolkodó emlékezet nyelve / 99
