Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Bengi László: Függő játszma. Az időtapasztalat formái Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájában
passzus érvényét mintegy ki is terjesztve a zárójelek között, egyszersmind a kifordított zárójeleken kívül is álló Bevezetés szövegének egészére. Ennek fényében pedig az éles, bevésődő pillanatok által létrehozott tagolásokra sem lehetetlen úgy tekinteni, mint amelyek az olvasás során a könyvmű szövegeit széttördelő és összekapcsoló tipográfiai és paratextuális elemek keltette ritmikus hatással hozhatók analóg viszonyba. Ilyesféle összefüggést idéz meg A próza iszkolá- sónak futásjelenete is „a test alól ritmikusan előbukkanó lábak", azaz „az időnek s térnek ez a megnyugtató - kiszámítható - fölszeletelése" (17) által, és ugyanebben a szövegben - valamivel később - a hangok, pontosabban betűk tagoló elemként történő használata is hasonló olvasói helyzetet teremt (34-37). A Kis Magyar Pornográfia második részében pedig az Egy szemtanú vallomásai című anekdota a tagolódást az idő múlásának és fölfüggesztődésének olyan paradox kettősségéhez köti - „Az idő is valahogyan szakaszolva telt: volt is, nem is (egyszer volt, hol nem volt!)" (461) -, melyet a cselekvés alanyának és a történés elszenvedőjének eltérő, nem összebékíthető, az emberi létezésben mégis szinte szükségszerűen összetalálkozó időképzetéből vezet le. Az idő hirtelen megbomló-megsokszorozódó tapasztalata a „van"- ban foglalt reprezentációs viszony fölnyílásávai-fellazulásával jár együtt. Az Egy nehéz nap éjszakájában a születésnap „aznap"-ja nemcsak három-öt napot átfogó intervallummá bővül egy matematikai formula (jegyzetbeli) megidézése által (590) - a kitágításban paradox mód a mozgástér szűkösségét szintúgy megjelenítve -, hanem az idézetek és utalások révén jóval szélesebb távlatot is nyit. Ezáltal a rögzített helyre, saját térre szert tett jelenlét mintegy föloldódik a múlttá váló és jövőre nyitott időfolyamatokban. Egyfelől persze igaza van Radnóti Sándornak abban, hogy az „Esterházy-könyv címe következményekkel terhes állítást tartalmaz. Van szépirodalom."8 Másrészről a jelenlét háttereként föltáruló idővonatkozások sokfélesége, az elbeszélés 8 Radnóti Sándor, Az ambivalens műbírálat = Diptychon, 61. Függő játszma / 89
