Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Bengi László: Függő játszma. Az időtapasztalat formái Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájában

és az olvasás folyamatát kibontakoztató előrefutás és visszatekintés az irodalom kérdését mind határozottabban az elő- és utóidejűség tapasztalatához kapcsolja, a „van" - akár pontszerű, akár határtalan - bizonyosságát, úgymond kiterjedés nélküli evidenciáját egy nyitott és dinamikus időhorizontba ágyazva. Hiszen a bevezetés előzetes­nek vehető ahhoz képest, amit előkészít, ahogyan azt a könyv „Vége.” bejelentés után álló, sokat idézett (egyik) zárlata is állítja: „mindezt majd megírom még pontosabban is." (717) A kötetet keretező két szöveg, leg­alábbis címük révén, szintén efféle időbeli átértelmezésre látszanak utalni: A próza /sz/co/ósában rejlő szójáték a megragadásból kicsúszó, a bevezetés elől megugró széppróza képzetét kelti, míg A szív segédigéi összetétel afféle kiegészítő, alig észrevehető határhelyzetet sugall az irodalom számára. Az irodalom ebből adódó nem jelenlévősége a pár­huzamosan tördelt, egymás mellé helyezett szövegek, a margóra írt megjegyzések és idézetek elcsúszó befogadását is meghatározza. Ahogy a „csalimese" és a „regényes képregény", úgy a Daisy operalib­rettó változata és színházi előadásra emlékeztető lejegyzése sem ol­vasható egy időben: valamelyik óhatatlanul megelőzi a másikat. Az ismétlések, mint amilyen rögvest az alcímként is megismételt főcím, az allúziók és átvételek visszhangszerűen kapcsolnak össze szövegeket az olvasói emlékezetben. Ez a visszatérésre épülő rend nemcsak egységet hoz létre vagy legalább annyira feszültséget kelt, hanem rendhagyó önirónia forrása is. Ahogy a zárlata felé közelítő Függőnek egy önembléma jellegű részlete akár a jól komponált Be­vezetés egészére érvényesen megfogalmazza: „ő, K„ most jól el tud­ja képzelni az asszony helyzetét, ismerik és nevették is együtt a há­zaspárok feszengését, amint többedszer hallják a másik történeteit, a figyelem és türelmetlenség, egy harmadik számára oly zavarba ejtő feszültségei közt, ismernek már minden fordulatot, közbevetést, ra­vasz hanyatlást, a feszültségtartás sok furfangját" (245). Esterházy Péter barátja és egyik legjobb értője, Szegedy-Maszák Mihály, akinek halálát napok választották el az íróétól, három évti­90 / Bengi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom