Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

A bűnhöz és a szeretethez való humán cselekvő odafordu- lás a Márk-változat ilyen jeleneteiben válik igazán nyomatékossá. A nyíltabb és egyszerűbb helyzetek mindezt inkább rövidre zárjak a beszédben: a gyermek elbeszélő többször említi az ölés gyermeki szándékát és titkolni vágyott végrehajtásait az eltaposott és az árnyékszékbe dobott kiscsirkék, kacsák kapcsán. Az ősbűn, vagyis a szeretet ellentéte maga a kísértés:

[...] legyünk rosszak. És akkor rosszak vagyunk. Nem egyszerű, de a buzgó igyekezet segít. Vagy legyünk jók. És akkor jók vagyunk. Könnyebb jónak lenni, mint rossznak.

A rossz kicsit érdekesebb, de nem sokkal. A jó is érdekes, mert mégse olyan könnyű. Azért érdekes, mert bonyolult. Bonyolultabb, mint a rossz. Nem is tudom." (26.)

Az ölés némasága, a bűn titkos végrehajtása egyszerre a bűntől való megszabadulás reménye és vállalása, hiszen az elbeszélő tudja, hogy az Isten szeme előtt történik. A „legyünk rosszak, legyünk jók" dilemmája a szabadsággal szembesülés episztemikusan ismét közvetlen megnyilvánulása, amelynek mélysége a folyamatos imaszövegben rendszeresen fölsejlik: „a bűn [...] a szabad, egzisztenciális szempontból alapvető döntés Isten akarata ellen, amelyet Isten kinyilatkoztatott a természet és kegyelem rendjében és szóbeli kinyilatkoztatásában. [...] A bűnben a teremtmény [...] megtagadja magát Istentől, aki a kegyelemben önmagát akarja odaadni a teremtménynek, és így ellentmond saját lényegének és szabadságának, ami nem más, mint szeretet a legmagasabb megvalósult érték, a személyes Isten iránt."15

15 Karl Rahner - Herbert Vorgrimler, Teológiai kisszótár, 72.

74 / Tolcsvai Nagy Gábor