Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

pasztaláshoz, tehát a megtapasztalásokban sokkal alapvetőbb, mint bármely ontoteológiai kifejtésben".11 Ricoeur e hermeneutikai nézőpontjából a hívő kerül a középpontba, „az a hívő, aki azáltal igyekszik önmagát megérteni, hogy megérti hitének textusát".11 12

3. A beszélő testben létezik

A gyermek beszédére a közvetlenség jellemző, az, hogy a nyelvi kifejezések gyakran szó szerinti voltukban vonatkoznak a dolgokra. Elsőként az a feltűnő, hogy saját testi voltára és testi sérültségére folyamatosan reflektál, mások reflexióit, címkézéseit megjegyzi, tulajdonképpen szeretettel fogadja. A beszélői nézőpontból ez állapot, nem tragikus, inkább érték. Ennek egy sajátos megnyilvánulásaként az e világi értelmű némaság, a testi korlát összetalálkozik azzal, amit a beszélő válaszként Istentől emberi szóban várna, hiába. Ezt a helyzetet magától értődőnek tekinti: „Az imádkozásomhoz nem kellenek szavak, így jól jön a nagymama süketnéma Istene. Titkolom, hogy tudok beszélni, és nem adom jelét, hogy érteném, amit mondanak nekem." (5.)

A siketnémaság belsőleg halló és beszélő világában valósul meg az átlényegülés egyik e világi mozzanata: a gyermek beszélni kezd, azaz emberi hangon megszólal. Ez saját maga számára természetesnek vett csoda (egyszerűen nyugtázza, mintha nem lenne saját maga számára sem megrázó, hiszen a saját monológjában állandóan beszél, ez adja saját önalkotásának lényegét), és mintha nem vennék észre a környezetében sem.

A testben létezés közvetlen anyagisága jelenik meg a beszédben, mert ez a beszéd a bennfoglalt imával együtt az ontikus világ- ban-benne-léthez a saját testiségben van lehorgonyozva. Ennek példája a mezítláb járás, vagyis az anyaggal való közvetlen érintkezés,

11 Uo„ 138.

12 Uo., 117-118.

68 / Tolcsvai Nagy Gábor