Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban
úgy, hogy a saját talp is anyagi jellegű. A szimbolikus vonatkozás összetettségében a puszta anyag mellett az élő test érintése is kiindulópontként érzékelhető, amikor például a kiscsirkék eltaposá- sáról van szó. A gyengébbet eltipró erősebb, minden mást felülíró ösztön mozzanata a közvetlen testi, anyagi tartományból áttétel nélkül vált a bűn transzcendens vonatkozásába. Hasonlóképpen megy végbe a fény érzékelésének többszöri említése: a kevés, szűrt, keskeny fény abban a szobában, ahol a kitelepített teljes család él, valós fizikai fénytöredék, amely egyúttal a dolgok láthatóvá tételéhez nélkülözhetetlen, de kevés. Két részletet érdemes idézni a könyvből az anyagi és a transzcendens közvetlen találkozására, az átmenet nélküli ontikus kapcsolásra. Az egyik részlet a kuláknak minősített, kényszerből befogadó család asszonya és a beszélő gyermek anyja, a kitelepített arisztokrata asszony közötti viszony egyik epizódjából indul ki: Róza, nem Rózsa, Róza néni, akit a szüleim is néniz- nek, a kulákné, roppant furcsállta, amikor észrevette, hogy anyám nem takarít mindennap a szobában. A por nagy úr, mondta csak úgy bele a levegőbe. Folyton eltévesztem magamban ezt az „egy az lsten"-t. Amikor alá- szállt, akkor üresen maradt az Ég? Harminchárom évre otthagyott mindent? Az Eget is belepte a por, és a sarkokban pókháló? Ahogy idő nincs a Mennyek Országában, akképp tér sincs. Akkor pók sincs. Az jó, mert volna az az összevisszaság, hogy ki a nagyobb úr, a pók vagy az Isten. Keresztespók, vihogok. Vihogni igen, beszélni nem. A mennyben semmi sincs, csak boldogság. A szomorú, boldog Isten, ő is. (17.) A szemantikailag rendkívül telített szövegrészletből egyetlen szempontot kiemelve, közvetlenül tapasztalható anyagiság uralja a fenti Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás / 69