Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

úgy, hogy maga a titok is titok számára. Ezzel együtt a beszélő folyamatosan kommunikál: beszél belső beszéddel, figyel, másokjelzéseit felfogja és értelmezi.

A belső beszéd kifelé némának tűnő jellege, titok volta befelé egy másik tényezővel kapcsolódik össze: a siketnéma monologizáló közvetlen, hangos beszédben nem kap választ Istentől, saját elbeszélése szerint: „Hogyan tovább? [...] Úgy szoktál válaszolni, hogy nem válaszolsz. Szépen tudsz hallgatni, Uram. Ha kérdezlek, hallgatsz, és ha már nincs több kérdés, az lesz az igazi válasz." (83.)

Ezen a ponton ismét a beszélő által jelzett újabb feszültség mutatkozik meg: Istenről a gyermeknek a nagymama beszél, hangos, élő e világi emberi beszéddel, a beszélő számára az egyik legfontosabb e világi forrásként Istenről: „Úgy tud mesélni [a nagymama] az Istenről, hogy fölfoghatatlan lesz, hogy az Isten ne volna." (3.) Amikor a nagymama betegsége miatt elnémult, akkor „majdnem eltűnt a házból az Isten" (52.), miközben a monologizáló gyermek a saját belső (külsőleg némának látszó) beszédében, az imában állandóan Istenhez szól, saját megszólítottságát keresve és újra fölismerve. Eközben a testvér e világi beszéde magába záródik, a nagymama Jézus-történetei történetek maradnak, a csodák nem ismétlődnek meg, a kenyérszaporításból a morzsa marad.

Innen nézve a belső monológ, a bennfoglalt ima annak közvetlen tapasztalati eredetéhez való visszatérést jelenti, az alapként funkcionáló hit megélése cselekvő folyamatában az ekképp zajló hitbéli beszéd megvalósításaként. Ennek megfelelően ,,[a] kinyilatkoztatás hermeneutikájában azoknak a megnyilatkozásoknak kell elsőbbséget élvezniük, melyek a hit közösségének nyelvében a legeredetibbnek számítanak, tehát azoknak a kifejezéseknek van elsőbbsége, melyek révén a közösség tagjai első ízben értelmezték megtapasztalásaikat önmaguk és mások számára".10 Az ilyen értelemben vett kinyilatkoztatás mint megnyilatkozás „közel áll az emberi megta10 Paul Ricceur, A kinyilatkoztatás eszméjének hermeneutikai megalapozása = Uö., Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, Osiris, Budapest, 1999,132.

Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás / 67