Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

egyúttal saját önazonosságának egyik megvalósítója és jelölője. Ebben a nyelvváltozatban van a beszélő leginkább otthon, ezt alkalmazza spontán beszédében. És erre épülnek rá, ha különböznek tőle, azok a beszédmódok, amelyek a mindennapitól eltérő helyzetekhez, témákhoz és célokhoz tartoznak. Ebben a nyelvváltozatban horgony- zódnak le a világ dolgai az azt beszélő közösség megismerő műveletei révén, és maradnak fenn a hagyománymondásban. És a beszélő maga is ebben a nyelvváltozatban horgonyzódik le. A Márk-változat monológjában a beszédmódnak ez az alapja meghatározó: a beszélő gyermek rendszeresen a környezet által adott világrészlet-értelmezé- sekből indul ki, a megnevezésekből és azok saját nézőpontú értelmi és érzelmi feldolgozásához jut el. A beszédnek ez az egyik fő jellemzője: a belső feldolgozás, a reflexió mindig újraindul, az existentiától az essentia felé haladó kérdezésekkel és időleges válaszokkal.

Az Esterházy-mű beszédében a beszélő több magyar nyelvváltozatban is megszólal, akár átmenet nélküli váltásokkal is, anyanyelvváltozata azonban végig megmarad. A Márk-változatban emellett a gyermek beszélő alapvetően a kisgyermek nyelvén szólal meg, beszédmódja főképp gyermeki és egyes helyeken visszamaradott (amelyet az igen rövid mondatok és a hirtelen távoli társítások képeznek le). A monológban a nyelvi szerkezetek máskor kifejtőbbek, intellektualizáltak és koherensek, mintegy odahagyva a gyermek perspektíváját, tágabb, általánosabb humán látóköröket bevonva.

Kihez beszél a gyermek? Önmagához, a környezetéhez virtuálisan, Istenhez alakilag áttételesen, a beszéd lényegét tekintve közvetlenül, a bennfoglalt ima keretében, a legtöbbször megszólítás nélkül. Isten már eleve és mindig jelen van. Istenről harmadik személyben szól, második személyben szólítja meg. Mégis, Isten nem személy, de nem is dolog az ima-monológban.

A Márk-változat beszélőjének monológja funkcióját tekintve folyamatos ima. Ez a beszéd nem a szertartás szakrális nyelvét veszi alkalmazásba, nem is a teológiáét, hanem a saját, eredendő per64 / Tolcsvai Nagy Gábor