Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

Esterházy Péter az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-vál- tozat című regényében - csakúgy, mint számos más munkájában - a beszélőnek a saját beszédében folyamatként létrejövő, a beszéddel cselekvő önalkotását konstruálja meg. Ez a beszéd az alap- beállítás szerinti összetettségen is túltesz: egy siketnéma ember beszél, elsőként saját magának, saját magában, belső beszéddel, monológgal, amely beszéd az Esterházy-műben egyrészt dialo- gikusan válaszol önmagán belül a környezet megszólalásaira és eseményeire, másrészt mégis kikerül egy harmadik fél, az alakilag megszólítatlan olvasó elé. Az egyes szám első személyű beszéd deiktikus,2 a beszélő önmagára utal általa, valamely külső nézőpontból. Ám az egyes szám első személyű beszéd egyúttal a világ- ban-benne-való-lét létállapotának3 a közvetlen, temporálisan folyamat jellegű létrehozása és szimbolikus jelölése. Az egyes szám első személyű egyszerre objektivizál (a beszélő saját magát tárgyiasítja) és szubjektivizál (a beszélő saját magát közvetlenül, külön tárgyia- sító megnevezés nélkül viszi be a beszédbe). Persze a mindig másra is irányul, valaki felé fordul. Ez a valaki nem passzív tárgy, hanem szintén cselekvő megszólított, aki akár a puszta meglétével vagy ottlétével is cselekszik. A Márk-változatban a beszélő beszéde látszólag a történetnek, vagyis a beszélő által megalkotott történetnek mint külső valós események feldolgozott belső történetének elbeszélése (a létrehozása), a beszélő saját maga számára (ezáltal a történetbeli füzet számára is). Lényegét tekintve azonban folyamatos ima, Isten felé fordulva, az Istenben való megértést keresve. A Márk-változat- beli egyes szám első személyű beszéd egyidejűleg az existentia folyamatos nyugtázása és az essentia4 keresése, nyelvi artikulálása, amely beszéd folyamatában egyúttal annak mindig újrakezdődő

2 Vö. Ronald W. Langacker, Foundations of Cognitive Grammar. Volume I. Theoretical Prerequisites, Stanford University Press, Stanford (CAL), 1987.; Tátrai Szilárd, Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális kognitív megközelítés, Tinta, Budapest, 2011.; Michael Tomasello, Gondolkodás és kultúra, ford. Gervain Judit, Osiris, Budapest, 2002.

3 Martin Heidegger, Lét és idő, ford. Vajda Mihály et al., Gondolat, Budapest, 1989.

4 Martin Heidegger, A fenomenológia alapproblémái, ford. Demkó Sándor, Osiris, Budapest, 2001,128-154.

62 / Tolcsvai Nagy Gábor