Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

és talán ő is mást akart mondani. („így megy ez.") „Várjál csak." Apró szemeit még összébb húzta, szinte bandzsított. „Várjál csak. Nem is az, hogy nem értettem, Pepe, persze nem értettem is, hanem, hogy magamat nem értettem." (...) A kés tehát állt, a mester tekintete végigfutott a Jobbhátvéd árulkodó, testes figuráján, és csendesen azt mondta: „Köszönöm." Meghatódottságát hogy elrejtse, felkiáltott: „Odanézz, haver."47

A hallgatás itt kifejezetten a „tétlen"-ség jegyében fogant történés indexe lesz, vagyis nem annyira aktusként megy végbe, inkább megtörténik a szereplővel,48 ugyanakkor (következésképpen) esetleges kimenetellel,49 amelynek indexe éppen a hallgatás is lehet. A hallgatásban, nyelv és hallgatás interakciójában való részesülés (részesülni tudás) Esterházy művében a kezdetektől fogva a kései művekig ugyanúgy antropológiai értéknek bizonyul, mint „a nyelvek interakciójában való részesülés képessége".50

47 Termelési-regény, 422-423.

48 Kulcsár Szabó, Esterházy Péter, 94. „Mert a beszéd aktusa ezúttal valóban nem 'cselekvés': minthogy a valamire való törekvés értelmében senki nem tesz semmit, a párbeszéd akaratlanul és szándéktalanul válik történéssé. A mester hirtelen és tétlen meghatódottsága ugyanis annak lesz a jelzése, hogy ebből a beszélgetésből nemcsak a jobbhátvéd került ki másként, mint ahogyan belépett oda, hanem - váratlanul - a főhős is az önmegértés új tapasztalatában részesült."

49 Mint Palkó felhívja rá a figyelmet, Esterházy-kontextusok, 246.

50 Uo„ 90.

60 / Lőrincz Csongor