Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Faragó Kornélia: Az Esterházy-szöveg a szerb irodalmi kultúra befogadói horizontjában
kép is látható, ezen is az iménti szereplők tűnnek fel, némileg más elrendezésben, minta borítón. Esterházy mint „író és prózatárgy" is megjelenítésre kerül Sava Ba- bic könyvében, és mindenekelőtt az a meggyőződés, talán a konrádi esszé széles körű elfogadottságára, sőt sikerére alapozva, hogy a regényíró bonyolult világáig az irodalmi publicisztikán keresztül vezethet az út, majd az, hogy egy következő lépésként a Hrabal könyvét kellene lefordítani. A fordító szerint a prózatárgyi helyzet indokolja az írói személyiség, a származás, a családtörténet tematizálását. A meglehetősen mérsékelt visszhangot tapasztalva Sava Babic azt is leírja, hogy „mintha még mindig nem lépett volna be a mi irodalmunkba, még most is figyelmes előkészítést kíván ..." - a befogadási helyzet jellemzéseként az ismeretlen és az olvasatlan fogalma is felmerül a szövegben. Következésképpen a recepció dinamizálásnak céljából hozza létre a Halacska, hattyú, elefánt, orrszarvú... című, Irodalmizoopublicisztika alcímmel ellátott válogatást, azt remélve, hogy az irodalmi közírás, a kifejezés közvetlensége folytán, pozitív hatással lesz a prózai opusz megítélésére Is, és az érdeklődés kiszélesedését eredményezi. Amint jelzi, a belgrádi kiadók regényt várnak, nem vállalják a kötet kiadását, így végül az újvidéki Stylos kiadónál lát napvilágot. A válogatás öt magyar nyelvű könyv alapján készült,14 a szelekciót maga a fordító végezte, és beemelt olyan szövegeket is, amelyekhez az aktuális politikaideológiai diskurzus és/vagy a magyar irodalom közelebbi ismerete is szükséges let volna (így a Weöres Sándorral vagy a Mészöly Miklóssal foglalkozó esszét is stb); mintha egyértelműen feltételezné egy olyan közírói kultúra jelenlétét, amelyben az ilyen típusú Esterházy-szöveg termékeny talajra lelhet. S mintha egyenesen szelekciós szempontként lenne kivehető az a szándék, hogy a szerb kultúrából hiányzó, vagy hiányosan jelen lévő magyar irodalomtörténeti viszonylatok némi pótlást nyer14 Peter Esterhazi, Ribica, lábúd, sión, nosorog. Knjizevna zoopublicistika, prevod i pogovor Sava BabiC, Izbor, Stylos, Novi Sad, 2002. A válogatás alapja: A halacska csodálatos élete, Magvető, Budapest, 1991. A kitömött hattyú, Magvető, Budapest, 1988. Az elefántcsonttoronyból, Magvető, Budapest, 1991. Egy kékharisnya följegyzéseiből, Magvető, Budapest, 1994. Egy kékharis, Magvető, Budapest, 1996. Az Esterházy-szöveg a szerb irodalmi kultúra befogadói horizontjában / 291
