Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Faragó Kornélia: Az Esterházy-szöveg a szerb irodalmi kultúra befogadói horizontjában

szépelgő elképzelésemben, hogy a könyvek segítik egymást. Nem túlzás azt mondani (legföljebb szerénytelenség), hogy a Danilo-szöveg az, amelyből kihajtott az én 800 oldalas regényem".12 Mindenesetre Esterházy szöveghasználati eljárása nem volt teljesen idegen a szerb olvasói tapasztalat számára, hiszen Danilo Kisnek, a híres-nevezetes jugoszláv plágium-vita13 hősének szövegeit illetően is megkerülhetetlen az intertextuális olvasás. Érdekes tény, hogy az idézetkultúra neves szerb művelőjének Esterházy által funkcióba állított szövege, később például Marijeta Veres fordításában, „valós" Esterházy-szövegként, saját életet él, s mint ilyen bekerül egy horvát prózaválogatásba is. így a fordítás fordítása is elhagyja azokat a temporális formákat, amelyeket a magyar szöveg nem tudhatott megoldani. A horvát fordítás nem nyúl vissza az eredetihez, tehát magyarról fordítja Danilo Kis szövegét, s amikor Sava Babic, mint könyvében írja, egy levélben felveti ezen eljárás problematikusságát, a szerkesztő a két író intertextuális párbeszédének játékos továbbviteli szándékátállítja be indokként.

A Babic-könyvben az író alakjának közelítésére szolgál a szinte kezdetek nélküli személyes ismeretség hangsúlyozása, a „mintha mindig is ismertük volna egymást" szokványos kitétele és a Sava Babicnak szóló Esterházy-dedikációk szövegszerű bemutatása is. A kis kötet borítóján is egy olyan kép jelenik meg, amelyen Esterházy Péter mellett a fordító is szerepel. A személyes ismeretség képi megjelenítését szinte cselekvésként ölti magára a könyv, nem mellékesen kommunikációban álló személyeket mutat, némelyest a háttérbe szorítva a fordítót. A könyv zárlatában, egy újabb emlékeztető gesztusként, ez a fotó ismétlődik. A könyvben egy másik közös

12 Esterházy Péter, Múlik az idő = A szabadság nehéz mámora. Válogatott esszék, cikkek, 1996-2003, 24-25. A problémakör feldolgozását lásd Radios Viktória, Danilo Kis (pályarajz és breviárium), Budapest, Kijárat, 2002; Bojtár Endre, Kis Eéterhazi, 2000 2005/12; Ladányi István, Amikor a hóhért akasztják. Egy posztmodern gesztus és fordító utóélete, Jelenkor 2006/4., illetve Bojtár Endre, Családban marad. {Esterházy Péter plagizál Danilo Kiétől), Lettre 2008/70.

13 Lásd Bányai János, Ellenbírálat és irodalmi lecke meglett kritikusoknak = Uö., Ellenbírálat és irodalmi lecke. Jegyzet Danilo Kié vitairatáról, Híd 1978/7-8, 922-928. Később, Nebojsa Vasoviő könyve kapcsán: Kié ellen = Uö., A védett vesztes, Forum, Újvidék, 2006.

290 / Faragó Kornélia