Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Görözdi Judlt: „...múltat fabrikálni...". Történelemnarratívák Esterházy Péter Harmonia ccelestis és Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényeiben

1711-ben ő adta ki a regény címében hivatkozott Harmonia caelestis című kantátagyűjteményt. Ez a könnyed, lovas allúzió a regény elején némiképp áthelyezi a hangsúlyt a megalapozó történeten belül az elesett hősről a politikusra és művészre, aki a család felemelkedését nem katonai tettekkel, hanem elsősorban tevékenységével/alko- tással szolgálta. Az események értelmezésének perspektívaváltását Pál szemszögéből jóval később a szöveg is tematizálja: „Midőn édesapám testvérbátyja, László, »a szép groff«, három unokatestvérével egyetemben hősi halált halt abban az ócska vezekényi csatában, hullott a sok, itt édesapám neve következik, hirtelen a tizenhat éves édesapámra szakadt az egész családi felelősség..."38

A további utalásoknak39 a regény legkülönfélébb minitörténeteiben és reflexióiban jórészt az a funkciója, hogy a megalapozó történetet a narrátori (és olvasói) tudatban fenntartsák. Központi jelentőségű történetként, vonatkozási pontként abban a részben kerül elő, amely a szöveg ars poeticájának is tekinthető:

E könyv helyszínei, a csípők és vízesések, eseményei, szereplői valóságosak, a valóság szerintiek, megfelelnek a valóságnak, például édesapám paripája tényleg megcsúszott az augusztusi vízmosás sarában. Édesapám fia semmit nem talált ki, és ha, megrögzött szokása szerint, a regényírás felé kanyarodván a képzeletére hagyatkozott [...] így lesz olvasó, ki krónikaként forgatván a könyvet ezernyi hiátust fedez majd föl. Noha a valóságból teremtette, mégis regényként kéne ezt olvasni, és se többet, se

38 Uo„ 311.

39 „Apám, ,a szép groff", magányosan vágtat Zöldfikár lován az érzékeny, XVII. századi satöbbi." (Uo., 24.); „Gondolni gondolt rá, de csak úgy, annyira, ahogy egy gondolatra gondol a legtöbb ember. Édesapám is azt hitte, hogy különbség van a kenyér és a gondolat közt, azt hitte, a kenyér valóságosabb. Hanem amikor, amikor a lova fölágaskodott a patakparton, már körbe volt véve, a csizmája kicsúszott a kengyelből, és akkor." (Uo., 79.); „...az út két felén álltak a népek, mert látni akarták édesapámat, és a lovát is látni akarták, a Zöldfikárt." (Uo., 82.); „Egy család életének folyása annyi véletlennek van kitéve, a történelemnek és a személyesnek a lüktetése, hol ez az ág, hol amaz erősödik, a legidősebb fiú váratlanul (?) hősi halált hal..." (Uo., 98.); Van papám, ki leesik a lóról, bár a többségük nem...” (Uo., 127.)

„..múltat fabrikálni..." / 269