Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Görözdi Judlt: „...múltat fabrikálni...". Történelemnarratívák Esterházy Péter Harmonia ccelestis és Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényeiben

lizált (művi) mivoltát. Sőt az elbeszélő maga is figyelmeztet a Nagy- vezekényben elesett László páncéljának a bécsi Hadtörténeti Múzeumban való őrzésével kapcsolatos kiszólásában, hogy a távolságot a történelmi esemény és az elbeszélés között - assmanni kifejezéssel- az intézményes mnemotechnika hidalja át. Utalást tesz az esemény „emlékezetben tartásának" funkciójára is (kultuszépítés): „A döbbenetes véradó, melyet egy családtól, egy napon, egy órában szedett a kegyetlen sors, megrázta nemcsak az ország, de az egész keresztény Európa lelkiösméretét."35

Pál naplójából egyébként a regényben még egy helyen találtam egy hosszabb (jelöletlenül) átvett részt, amely egy temetésekről szóló eszmefuttatásba ékelődve (s így inkább a Szabó Péter által kultúrtör- ténetileg feldolgozott főúri temetési szokásokkal viszonyt létesítve) az 1652-ben elesett Esterházyak gyászmenetét írja le részletesen: „Azonban eljővén az temetésnek is ideje, fölvettük az testeket die huszadik marţii [...] Emellett az öltöztetett lovak, szerszámos vezetéklovak, fölöltöztetett lovasok, s másegyéb sokféle öltözetek, emellett az sok számtalan nép. Az ki mindenestől könnyen állott ötezer emberből. Aznap Farkashídjára mentünk, másnap Nagyszombatba.''36

A család megalapozó történetére a narráció - noha rejtett módon- rögtön a regény legelején utal: „...édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Li- pót császárra emelhetni [...] fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban."37 Összekötő kapocsként ez esetben a Zöldfikár nevű ló szerepel, amit a vezekényi hős, László eredetileg az öccsének, Pálnak ígért (lásd a naplóból való idézetben feljebb), s ami ebben a (regény)pillanatban valóban Esterházy Pál birtokában van. A történelmi referenciához hozzátartozik, hogy a „barokk főúr" 1678-ban I. Lipóttól kapott hercegi címet, s többek között költőként, teológiai tárgyú írások szerzőjeként is működött,

35 Esterházy, Harmonia cxlestis, 121.

36 Uo„ 340.

37 Uo„ 9.

268 / Görözdi Judit