Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Görözdi Judlt: „...múltat fabrikálni...". Történelemnarratívák Esterházy Péter Harmonia ccelestis és Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényeiben

Gondolatmenetem másik kérdésköre a történelmi regény fukció- jával kapcsolatos: amennyiben azt nézzük, mi a műfaj szerepe a kollektív (nemzeti vagy csoport-jemlékezet alakításában, két tényezőt kell szem előtt tartanunk: részvételét a történelmi emlékezés/feli- dézés aktusában és érintettségét a kollektív (nemzeti vagy csoport-) identitás vonatkozásában.

Mivel a történelmi regény a múlt eseményeit a jelen látószögéből tematizálja, a narratívában az emlékezés révén a múlt és a jelen kapcsolatát is oldja. Esterházy Péter ezt így fogalmazta meg az Egyszerű történet vessző száz oldal - kardozós változat című regénye szlovák fordításának pozsonyi bemutatóján: „Kicsit fontoskodva úgy mondanám, nem tudok a történelemről úgy beszélni, hogy a múlt dallamába ne fonódna a máé, hogy ne keverednének össze egy dallamba.""

Az időt ugyanis a történelemről szóló írásban ugyanúgy lehetetlen objektivizálni, mint a történelmi eseményt. Az ilyen típusú elvárások Reinhart Koselleck szerint a történelem fogalmának a kétértelműségéből erednek, amely egyrészt a múltba zárt, eltelt időt jelöli, másrészt viszont az arról szóló mai tudásunkat. A múlt eseményeiről szóló szövegek szerinte a temporális tapasztalat móduszai alapján (irreverzibilitás, az események ismétlődésének a lehetősége, szink- ronizáció) mindig valamilyen időstruktúrával dolgoznak, amelyek szorosan kötődnek az elbeszélői helyzethez és az elbeszélés perspektívájához.12 A konkrét irodalmi művek azonban saját esztétikai megfontolásaik következtében ezt az összefüggést elfedhetik vagy felmutathatják: a realista történelmi regény diskurzusában például az elbeszélő szubjektumot, aki az eseményeket valamiképpen felidézné, egy - az én jeleitől megfosztott - narrátor váltja fel az objektív hatás (Barthes-tal szólva: a „referenciális illúzió") érdekében,13 vagy fordítva: a kortárs történelmi regényekben kiemelt szerepet kap az

New York - London, 1995.

11 Elhangzott Pozsonyban, 2013. november 16-án: autorizálta a szerző elektronikus levelezésben 2014. május 19-én.

12 Reinhart Koselleck, Történelem, történetek és formális időstruktúrák, ford. Simon Attila = Narratívák 4., 25-35, 25.

13 Barthes, I. m., 91.

260 / Görözdi Judit