Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Lengyel Imre Zsolt: Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában
válasz." - olvashatjuk itt, az idetartozó jegyzet pedig felvilágosít, hogy a második mondat a Tractatus szövegéből építkezik. De a hivatkozott Wittgenstein-mű természetesen nem csupán forrása, de fundamentális kritikája is az azt idéző szövegnek, hiszen elbeszélőjéről és szereplőiről az ott olvashatók alapján lépten-nyomon - és éppen itt is - be lehetne bizonyítani, hogy „a kijelentéseiben szereplő jelek némelyikéhez nem rendelt jelöletet"; innen nézve az elbeszélés minden oldala nyílt semmibevétele a Logikai-filozófiai értekezés az idézett rész közvetlen környezetében olvasható jól ismert tételeinek: „Isten nem nyilatkozik meg a világban. [...] semmit sem mondani, csak amit mondani lehet, tehát a természettudomány tételeit [...] Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."7 A kisregény mondatainak ugyanis meghatározó hányada épül metafizikai kijelentések köré; ezek a hosszú sorban egymásra következő állítások viszont már a szöveg immanenciájában kétségessé teszik a jelöletet, minthogy e beszédmód szupplementáris jellegét kezdik el egyre fokozódó mértékben demonstrálni: az elrejtőző lényeget felfedni igyekvő állítások egyúttal ugyanis a széttartó állításoknak a lényeg helyét elfedő szövevényét is táplálják - hiszen aligha lehetséges, sem a szövegen belül, sem azon kívül objektív kritériumokat találni olyan egymást viszonylagosító mondatok egymáshoz képesti igazságértékének elbírálásához, mint: „Mikor fölébredt, az Isten süketnéma lett." (3.), „Ahogy a golyó átüti a csontot, azt nem hallja senki, csak az Isten." (93.), „van a jóságos Isten, a jó Isten, ezért is nevezzükjóistennek"(14.), „nemcsak a jóság, de maga az Isten is a gonoszság eszköze lett." (95.), „A földosztással megszűnt az Isten." (55.), „A magányos Isten veszélyes." (19.), „ezt nem lehet megérteni. Ez a titokzatosság az Isten." (14.), „hogy vele együtt öregedhetek, mindig is az üres Ég nagy ajándékának tartottam" (81.) - és így tovább. Az egyetlen pontra, a transzcendens igazságra fixált, ám egymással összeegyeztethetetlen, a dekomponált narratíva által sem hierarchizált szólamok végső eredménye kakofó7 Ludwig Wittgenstein, Logikai-filozófiai értekezés, ford. Markus György - Mekis Péter - PolgArdi Ákos, Atlantisz, Budapest, 2004,101-103. Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában / 251
