Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lengyel Imre Zsolt: Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában

nia vagy - ha egymást kioltó vektorokként képzeljük el inkább őket - egy másodlagos, a manifeszt, irodalomként csak így létezhető szöveg fölötti csend, amely önfelszámoló struktúrájával emlékeztet annak veszélyére, ha „Isten is szó lesz" (36.); innen tekintve tehát a szöveg a Tractatus zárómondatának a hangsúlyait tolja el csupán, azaz annak elmondására vállalkozik, miről hallgat a hangsúlyozottan némának elképzelendő elbeszélő - hiszen az, amit elmond, a wittgensteini értelemben valóban az elcsöndesülés melletti érvnek tűnhet.

A mű alapvető gesztusaként tehát egy felhívás válhat azonosíthatóvá a jelöleteit tekintve kétes metafizikai beszéd és az irodalmi megvalósíthatóságát tekintve kétes csend közötti választásra - mely választás aporetikus volta persze elkerülhetetlenül a két lehetőség által közrefogott harmadikra irányítja ismét a figyelmet; e figyelem azonban jobbára csak tárgyának hiányát konstatálhatja a kisregény szövegében. Ettől, vagyis a szociálisan megítélhető alapokon felépülő, kommunikatív nyelvtől ugyanis megfosztottnak mutatkoznak az elbeszélő és a szereplők egyaránt, akik mind rendre a transzcendens szférára vonatkoztatva igyekeznek választ találni az evilági valósággal kapcsolatos kérdéseikre is - újra és újra visszatérve így a fenti apóri- ák terébe. A kisregény számos helyen felmutatja ugyan a társadalmi átalakulás kézenfekvő módon pszichológiai vagy szociológiai értelmezéseket előhívó nyomait és mechanizmusait, a narráció azonban minden alkalommal iparkodik eltávolodni ezen diskurzusoktól, és saját interpretációs kontextusaival mintegy kiszorítani ezeket a szöveg teréből:

Első alkalommal Róza néni odaszólt a rendőröknek, ne csinálják ezt, Gyurikám. Én magának nem vagyok Gyurikám, és Róza néném nekem nem Róza néném. Róza néném egy kulák, tehát a népi demokrácia ellensége. Én pedig a népi demokrácia rendjének őre. Tetszik érteni a Róza néninek.

Ne tessék közbeszólni, az úristállát, nahát. Tudom, hogy

252 / Lengyel Imre Zsolt